„Minél hangosabban mondod az igazadat, annál rosszabb” – Elfogy a levegő premier
Csukd be a szemed! Képzeld el a tökéletes társadalmat! Nincsenek megoldhatatlan társadalmi problémák, vérre menő politikai ellentétek, maradi előítéletek és a szabadságot sem korlátozzák. Ez nem az a film.
Az Elfogy a levegő (2023) című magyar filmdráma nem a tökéletes társadalomról szól. Moldovai Katalin rendezőnőtől nem meglepő, hogy őszintén, tabuk nélkül mesél az aktuális társadalmi problémákról, sokszor egészen egyedi, felkavaró módon. A film a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál és a Varsói Nemzetközi Filmfesztivál programjában is szerepel, és az ő támogatásukkal a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Program keretein belül valósulhatott meg. A történet szerint Ana (Krasznahorkai Ágnes) egy átlagos gimnázium átlagosnak tűnő irodalom- és drámatanára, akinek a tanítási módszerei kissé eltérnek a begyöpösödött oktatási gyakorlatoktól. Célja, hogy megértesse és megszerettesse a diákokkal a művészet lényegét, kész válaszok helyett kíváncsiságra és árnyalt gondolkodásra nevelje őket. Gondolatébresztő módszertana – ami nélkülözi a kötelező házi feladatokat, valamint különböző technikákkal igyekszik színesebbé tenni a tananyagot – azonban a szülők tipizált ellenszenvébe ütközik. Az osztálynak ajánlott Teljes napfogyatkozás (1995) című film kitekintést nyújt a berögzült rendszer kereteiből, ez pedig elindítja a mindent és mindenkit elsodró lavinát. „Tanítsd azt, ami a tankönyvben van, és akkor nem kerülsz bajba!” – az olykor sivár, mégis szenvedősen humoros tanáriban mindenki magára ismerhet, aki valaha is a kelet-európai közoktatás atmoszférájához tartozott. Mindent a diákokért címszó alatt a szakmai kivizsgálás cirkuszának közepén is a képmutató látszat fenntartása, a nagyszabású ünnepség megszervezése az egyik legfontosabb teendő. A kollégák hallgatnak és hallgatásra késztetnek, a megszokott rendszertől való eltérés pedig ijesztőnek tűnik. A film erős kontrasztokra épít. A legegyértelműbb ellentétet a fő karakterek adják; az emberfeletti igazságérzettel rendelkező Ana és az igazgatónő, Éva (Skovrán Tünde) kapcsolata. A tanárok tanárának szemszöge is egészen élesen megmutatkozik, teljes pálfordulása egyáltalán nem meghökkentő, csupán elkeserítő. Hozzájuk kötődik még egy ellentétpár, az apa-fiú konfliktusa – az apa (Bölönyi Zsolt) karaktere felülről (a hatalom felől) helyez nyomást az igazgatónőre, míg a fiatal tehetség (Sándor Soma) alulról igyekszik segíteni kedvenc tanárnőjét. A fiú jelképezi a reményt: felvillantja azt a jövőképet, amiért érdemes küzdeni. Sorsának alakulása kulcsfontosságú, mégis burkoltan jelenik meg. A film egésze alkalmazza ezt a sejtelmességet, a lényeg sokszor kitakart a képeken. Számtalanszor beveti az ellenpontozott hang eszközét, sőt, keretes szerkezete is a sötétséget használja. Dinamikus képi világa a filmes expresszionizmust idézi, a díszlet geometrikus elrendezését a pasztell színek hangsúlyozzák ki igazán. Ezek a színek teremtik meg a hangulatot, a szokásos fény-árnyék hatás helyett a háttér és a ruhák árnyalata az irányadó. Továbbá a színek jelentősége megmutatkozik a pszichés játékban is, amely bevezeti és lezárja a cselekményt, valamint a tanár és a diák előjellemzésére is szolgál. A vizualitás mellett számottevő a hangok és a zajok használata is. A nagy tereket – amelyektől a kocsizó kamera folyton távolodik, még kisebbnek és magányosabbnak mutatva főszereplőt – csak a hétköznapok zaja képes betölteni. Az Elfogy a levegő rengeteg aktuális társadalmi problémát vet fel, amit a film címe is tükröz. Elfogy a levegő, amikor mérgező a környezet. Elfogy a levegő, amikor a hibás rendszer megfojtja a haladni vágyót. Elfogy a levegő, amikor a sírás megállíthatatlannak tűnik. Elfogy a levegőd, amikor megtudod, hogy a film igaz történeten alapul. Képek forrása: Apolló mozi hivatalos Facebook
