Élet egy ökofaluban
Az ökoéletmódok iránti érdeklődés az elmúlt években jelentősen megnőtt, mivel a fiatalabb generációk egyre több energiát fordítanak a különböző környezetbarát megoldások kiépítésére és az ökológiai lábnyom csökkentésére, aminek az egyik legkézenfekvőbb módja a fogyasztói társadalomtól való függetlenedés, vagyis az önfenntartás. Ezt lehet kicsiben is csinálni, például különböző közösségekhez csatlakozni, otthon veteményest gondozni, vagy a teraszon paradicsomot nevelni. Sok erőfeszítés, logisztika és idő árán pedig akár egy egész ökofalut is felépíthetünk.
Az ilyen falvakról a legtöbbeknek Németország juthat eszébe, hiszen ott alapultak az első, teljesen megújuló energiát használó települések, de ma már itthon is megtalálható hét-nyolc ilyen közösség, akik a mindennapjaikat az ökoéletmódnak szentelik. Ilyen falu Krisna-völgy is, amely Somogyvámoson, a Balaton mellett helyezkedik el. Elsőre talán nem a fenntarthatóság jut róla eszünkbe, ami érthető, hiszen ez a kb. százötven fős lélekszámú falu amellett, hogy biokertészetet tart fenn, Magyarországon egyedülállóan képvisel egy indiai gyökerű vallást és kultúrát. A völgy idén harminc éves, és ez idő alatt bőven volt mit építeniük és fejleszteniük. Kissimon László itt él a völgy megalapítása óta, vele beszélgettünk, miközben megmutatta a gazdaság működését a területen.
„Az egyik legfontosabb kérdés egy ilyen közösség fenntartásánál, hogy honnan lesz elegendő energia a különböző szükségletek megtermelésére, például a növények öntözéséhez víz, a házakba áram és a többi” – kezdte.
Alapvetően a legtöbb ilyen ökofalu használ áramot, amit napenergiával állítanak elő, ők viszont nagyrészt árammentesen élnek, van egy központi házuk, ahol van internet és konnektorok mindenki számára. „Amit lehet, igyekszünk mesterséges energia bevonása nélkül előállítani, a mi házunknak is van például saját kútja, a vizünk onnan van. Meleg vizet leginkább fatüzelésű bojlerekkel tudunk készíteni, fűteni is kályhával szoktunk. Ezek nyilván mind nehézkesebb dolgok, mint csak megnyitni egy csapot, de ugyanakkor sokkal nagyobb szabadsága van az ilyen életnek; én senkinek se fizetek a vízért például.”
A völgyben – az energia mellett – az általuk fogyasztott ételeket is saját maguknak termelik meg, nagyjából háromszáz hektárnyi területen gondoznak különböző zöldségeket, gabonaféléket, gyümölcsöket, valamint a tehenészet is ezen a területen található. „Régi mintát átvéve alkalmazzuk a vetésforgót. Mindig van olyan terület, ami nincsen bevetve, ez hozzájárul ahhoz, hogy mindig legyen ideje a földnek regenerálódni, pihenni.” Most éppen sárgarépából és különböző tökfélékből terem rengeteg, de paradicsom- és fűszerültetvényeket is láthatunk. A tehenészet – ami kapcsolódik a völgy indiai gyökerű vallásos mivoltához is – ellátja a lakók tej- és tejtermék szükségleteit. Felmerülhet a kérdés, hogy mit dolgoznak az itt élők, honnan van anyagi forrásuk az olyan dolgok fedezésére, ami még nincs teljesen kiépítve.
„Különböző szolgálatokat teljesítünk, így látjuk el a sok teendőt. Kinek-kinek megvan a maga feladata: van, aki a raktárhelyiségeket takarítja és tartja rendben; van, aki az állatokkal foglalkozik; van, akinek felügyelni kell az öntözőrendszert, és még sorolhatnám. Sok olyan munka van, ami több embert igényel, akárcsak mondjuk egy veteményes rendben tartása, csak [ezek] ilyen »láthatatlan« munkák. Ilyen például a turizmus szervezése és fenntartása vagy a reklámanyagok készítése. Azáltal, hogy sokan jönnek látogatni Krisna-völgyet, fenn kell tartanunk vendégházakat is. Van mindenkinek mit csinálni, ez a mi »munkánk«."
"Van táborunk kifejezetten fiataloknak, akik szeretnék ezt kipróbálni, ÖKO-tábor néven fut, és majdnem az összes szolgálatban tesztelhetik magukat, idén először a méhészetben is."
Grafika: Munkácsi Zsófia
A fenntarthatóság másik fontos része a ruházkodás megoldása, amit ugyanúgy ők biztosítanak maguknak a szövőműhely által, ami ugyan nem fedi le az összes ember igényét, de sokaknak tud alapdarabokat biztosítani. Ott a gyógyászati részleg, ami még nem a végleges formájában van jelen a faluban, de „[...] tervek vannak már a jövőbeni ájurvédikus klinikáról, ami biztosan sokkal könnyebbé teszi majd az életünket, ahogyan az iskola is tette, amikor megépült. Az itt élők gyerekeinek nagy része ide jár iskolába, egyetemünk pedig Budapesten van, de az nyilván már nem olyan formában, mint itt nálunk.”
Az építkezések még egy átlagos ember életében sem nevezhetőek egyszerűnek, az itt élők pedig tényleg minden energiájukat belefektették a helyi épületek tervezésébe és felhúzásába.
„Amikor elkezdtük építeni Krisna-völgyet, semmi nem volt itt, ez egy nagy puszta volt. A fákat is mi telepítettük, majdnem az összeset. Mi készítettük a vályogtéglákat, döngöltük a földet. Akkor azért nehezebb volt még mondjuk az étkezést megoldani, rengeteg csalánfőzeléket ettünk. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy éheztünk és szörnyű volt az élet, tele voltunk tervekkel, sokan segítettek, és mind arra gondoltunk, hogy pár évvel később már olyan épületek lesznek itt, amiknek akkor még nyoma se volt."
Az ehhez hasonló, e célból alapított közösségek nem csak a fenntarthatóság szempontjából fontosak, hanem inspiráló példaként szolgálhatnak azoknak, akiknek céljuk, hogy összhangban legyenek a természettel, és emellett elősegítsék az emberek közötti kapcsolatokat. A völgyben és emellett az összes ilyen településen való élet egy magas szintje a komfortzónából való kilépésnek, cserébe viszont egy semmivel sem helyettesíthető szabadságérzéssel jár.
