Csak HANG legyen és FÉYN – kötetbemutató és életbölcselkedés Szendrői Csabával

Két felvonásban másfél órát beszélgetett Szendrői Csaba és Milbacher Róbert. Első körben az Elefánt frontemberének frissen megjelent harmadik kötetét, a FÉYN-t mutatták be a Szenes Klubban április 19-én. Emellett szó esett a halálról és egy Szendrői hangját veszélyeztető betegségről is.

Szem és torok sem maradt szárazon a már majdnem maratoni beszélgetés folyamán. A könny a nevetéstől indult meg, a nyelőcső pedig a Szenes-pultnak köszönhetően némi sörrel – vagy Szendrői esetében Unikummal – lett bevonva. Bár ő sokkal inkább a hangjára hivatkozva fogyasztott, hiszen ez a helyzet már tavaly nyár óta fennáll, ami sok kérdést felvethetett az Elefánt frontemberével kapcsolatban.

Honnan a könyv címe? Az est folyamán az egyik legnagyobb röhögést egy hasonló kérdés szülte válasz váltotta ki. Ugyanis Szendrői részletesen ecsetelte az előtörténetét. Minden azzal kezdődött, hogy poénból belépett pár ezoterikus csoportba, hogy röhöghessen a marhaságokon. Azonban nem számított arra, hogy „valós” online antropológiai munkát fog folytatni egy ilyen közegben.

Tapasztalatai alapján, a fény szó ebben a közösségben egyféle áldásként jelenik meg. Sokszor olyan, mint valami pozitív egyszavas hozzászólás.

Itt látta egyszer, hogy valaki elgépelve írta egy bejegyzés alá. Milbacher a kötetcím vallási töltetét összekapcsolta a kötetben istenes versekként detektált írásokkal, mely gesztus folytán felfedte az ironikus hangulat mellett meghúzódó további címértelmezések egyikét. A bemutató első felvonása alatt a metafizika és a fizika szeretete, az analóg és a digitális rendszerek meg a kabrió is többször visszatérő elemek voltak.

Végleg el kell búcsúznunk az Elefánt frontemberének búgó hangjától? A második felvonásban inspirálóan hatott a halál hívószó, még a dohányzók is hamar visszatértek miatta. Ameddig várakoztunk, Szendrői felvetette, hogy márciusban felmerült számára a gyanú, hogy gégerákos lehet. Ugyanis már egy hosszabb időszak óta problémák vannak a torkával és a hangjával. Kivizsgálásra is ment, szerencsére kiderült, hogy nincs vész. Pedig már vészforgatókönyvet is készített, természetesen a szituációt a tőle megszokott iróniával képzeljétek el:

„Na akkor fiúk, az van, hogy Google translate-tel felolvastatom a dalszöveget, rakunk majd alá autotune-t, és mondjuk.” – idézte fel a zenekarral folytatott beszélgetést, mikor felvázolta nekik a lehetséges helyzetet. Az oldódás után visszatért a halál témakörére és elmesélte, hogy édesapja váratlan halála is nagy hatással volt a kötetre és zenei alkotásaikra (pl. Kardhalak című dalukra). Az idézett „Gyászolom az élőket” sorhoz kapcsolódva a saját halálközeli élményéről is beszámolt Szendrői. Kiskorában egyszer beleesett egy lavór forró vízbe, majd amikor a szülei a sürgősségire vitték, egyszer csak megszólalt: „Nyugodjatok meg, úgysem fogok meghalni.”

Azt mesélte, hogy ettől az időszaktól kezdve a halálhoz kapcsolódás egy sarkalatos pontként jelenik meg az életében,  folyamatosan körbelengi azt.

Egyszer a szüleinek is elmondta, hogy nem tud semmit se tenni ellene, de hétköznapi szorongásként jelenik meg nála, hogy elveszíti őket. Végül arra lyukadt ki, hogy a meseterápia egy olyan izgalmas terület a pszichológiában, ami a történeteken keresztül segít továbbmozdítani az embert akár a gyász folyamatában is. Lezárásként több tanulságot is levonhatunk, melyek közül az egyik: Minden mást tegyél rendbe, mielőtt szerelmes lennél. Féyn!