„Azzal foglalkozom, amit szeretek” – miniinterjúk a bölcsész létről

Ugyan a felvételi jelentkezéseket idén már be kellett adni, de saját tapasztalatból tudom, hogy ezután is jól jöhet némi visszaigazolás és bátorító szó a nagy döntéssel kapcsolatban. Ha valaki olyan szentimentális, mint én, hallgatóként is szívesen hallja, hogy az őt körülvevő emberek mit szeretnek igazán az egyetemben. A napok csak úgy peregnek egymás után, a vizsgaidőszakok mennek, a szorgalmi időszakok jönnek, ilyenkor pedig a mókuskerékben hajlamosak vagyunk elfelejteni, miért is csináljuk ezt az egészet. Válaszokat keresve az egyszerűnek tűnő kérdésre, körbejártam a kampuszt és kíváncsiskodtam a bölcsészhallgatóknál.

(Vigyázat, néhol a válaszok között megbújhat pár "csöpögősebbnek" címkézhető mondat is. Akinek mindez nem műfaja, ne mondja, hogy nem szóltam előre!)

Kezdjük pár általános tudnivalóval rólad. Mióta és milyen szakon tanulsz?

K.Cs.: Katona Csanád vagyok, angol–magyar tanár szakos, ez a második félévem itt.

K.R.: Kaltenecker Réka vagyok, másodéves magyar BA szakos hallgató, illetve szeptember óta klasszika–filológia minoros is.

B.L.: Berta Luca vagyok, elsőéves angol–etika tanárin.

Anonim: Másfél éve tanulok itt, politológia szakon.

G.É.: Glöckler Éva vagyok, másodéves pszichológus hallgató.

Szerinted  jó döntés bölcsésznek tanulni? Téged mi motivált abban, hogy ilyen irányban tanulj tovább?

K.Cs.: Alapvetően humán beállítottságú vagyok, és tudom, kicsit rossz kifogás, de el voltam veszve érettségi előtt, meg közben is. A tanárit hasraütés-szerűen választottam, viszont egyáltalán nem bántam meg.

K.R.: Mivel szintén humán beállítottságú vagyok, így ezt a vonalat szerettem volna folytatni a tanulmányaimban is. Érdekelt az ókori történelem és az irodalomtudomány, illetve itt megszerettem a nyelvészetet is. Ha valakit érdekelne ez az irány, én csak ajánlani tudom.

B.L.: Azért fontos bölcsésznek menni, mert úgy gondolom, hogy manapság az emberiség kezdi kicsit elveszíteni az emberiségét. Jó lenne, ha egyre többen komolyabban vennék ezt a területet. Számomra egyértelmű volt, hogy ide jövök. A matekos világ helyett engem mindig is inkább a hasonló vonalak érdekeltek. A későbbiekben szeretnék emberekkel foglalkozni.

Anonim: Abszolút jó döntés bölcsésznek tanulni. Az, hogy projektekben tudsz gondolkodni és sok dologhoz is értesz, egyre jobban felértékelődik. Engem is ez ösztönzött.

G.É.: Szerintem mindenféleképpen szükség van bölcsészekre. Hallottam olyat, hogy az orvosi, mérnöki szakmák segítenek ahhoz, hogy életben maradjunk, a művészetek, bölcsészet pedig értelmet adnak az életnek. Nem mellesleg rengeteg olyan ága van a karnak, ami a segítő, támogató szakmák felé visz, többek között a tanár, a pszichológus és a szociális munkás is.

Ha valaki arra vágyik, hogy segítsen az embereknek, egyértelműen jó választás a BTK.

Mit nyújt számodra az egyetem és az egyetemi lét?

K.Cs.: Elsősorban az oktatást, ez elég egyértelmű. Emellett élményeket, rengeteg jó barátot, egy otthonos és családias légkört.

K.R.: Megtanultam önállóbb lenni, és a stressztűrő képességem is kezd egyre erősebb lenni a vizsgaidőszakoknak köszönhetően. Emellett még új barátokra is szert tettem, illetve sok lehetőség is akad mindenféle területen.

A műhelykonferenciákra szabad a bejárás, hallgatóként mi is felszólalhatunk, tehetünk fel kérdéseket, ezáltal valamilyen szinten hozzájárulhatunk a tudományos élethez.

B.L.: Én elég messziről jöttem, elszakadtam az otthonomtól, itt pedig a felnőtt élet "demóverzióját" tapasztalom meg. Ez még nem az az igazi mélyvíz, de a lábmosóból már kijöttünk, pont a köztes langyos víz.

Nekem ezt nyújtja az egyetem: bepillantást a felnőtt életbe és mindenbe, ami vele jár.

Anonim: Közösséget. Meg nagyon tetszik az is, hogy emberi léptékű. Dióhéjban ennyi.

G.É.: Hú, mit nem? Közösséget, hovatartozást, iránymutatást, támogatást. Mindig megtalálja az ember azt, amire éppen szüksége van.

Mi az a néhány dolog, amit a legjobban szeretsz az egyetemben és abban, amit tanulsz?

K.Cs.: Azt, hogy a szakomban mit szeretek, estig sorolhatnám, de valamiért nagyon elfogult vagyok a nyelvészettel kapcsolatban, imádok ezzel foglalkozni. Nemcsak a magyar, hanem az idegen nyelvek is érdekelnek, főleg az angol. Magában az egyetemben pedig az embereket és a közeget szeretem, tényleg páratlan. Akárhol voltam eddig, máshol nincsen ilyen.

K.R.: A társasági életet már említettem, de nagyon szeretem az oktatóink lelkességét is. Az anyagok "unalmas" leadása helyett úgy érzem, tényleg próbálják viccesebbre venni a figurát – persze azért vannak elvárások. Pont emiatt különösen megszerettem a mondattant, sok mindent megtudtam a nyelvről és a működéséről, amit előtte nem is gondoltam volna.

B.L.: Nekem nagyon tetszik a szakom, úgy érzem, ténylegesen olyan dolgokat tanulok, amiket szeretek és érdekelnek. Szeretem, hogy szabad vagyok, azt tehetem, amit akarok, és élhetem a saját kis életemet.

Anonim: Amit az előbb mondtam is: tetszik, hogy emberi léptékű és viszonylag jól ki lehet ismerni magunkat az idő múlásával.

G.É.: Nagyon szeretem, hogy okosnak érezhetem magam, mert jó az oktatás.

Amikor az ember beül az órákra, tényleg csak szívja magába a tudást – ez engem nagyon fel tud tölteni.

Nyilván itt sem minden problémamentes, vagy ugyanolyan izgalmas, mégis vizsgaidőszakban csak repülnek az órák, mert azt tanulom, azzal foglalkozom, amit szeretek. Szerintem ez csodálatos.

Mit gondolsz, milyen előnyökkel jár bölcsészkarra járni, tudnál pár érvet mondani mellette?

K.Cs.: Mindenképp előny a szabadság. Nem úgy értem, hogy lustaság van, de a tanárok felnőtt emberként kezelnek minket, ami elképesztően jólesik. Persze van szigorú és kötelező része az egésznek, de a más karokon tanuló ismerőseim szemében mindig is tüske volt, hogy itt mennyire megértőek velünk a tanárok, mennyivel könnyedebben vehetem a tanulást hozzájuk képest.

K.R.: Ez egy jó kérdés. Szerintem sokkal nyitottabbak, elfogadóbbak az emberek. Nem nézik ki az másikat, hanem mindenki segíteni próbál. Ha esetleg kell, fel is zárkóztatnak a szaktársak.

B.L.: Kitágítja az ember perspektíváját. Nekem sok dologra fényt vetett, amin eddig nem feltétlenül jutott eszembe gondolkozni.

Kinyitja a világot, és te is nyitottabb leszel tőle az emberek felé.

Anonim: Szerintem az szól a kar mellett, hogy több dologban is lesz ismereted. Ez jó, mert így a jövőben lesz mihez nyúlni. Úgy érzem, itt a bölcsészkaron egyre inkább efelé tartunk.

G.É.: Az egyik legnagyobb előnye a kapcsolatépítés. Sokan vagyunk, sokfelé ágazhatnak a tanulmányaink, rengeteg baráti kapcsolatot lehet kialakítani. Egy másik előny, hogy olyan diplomát szerezhetsz, amivel el tudsz helyezkedni a pályádon. Szoktak vele viccelni, hogy a bölcsészek a Mekibe mennek dolgozni, de ez messze van az igazságtól. És az is tévhit, hogy rosszul keresnek.

Hogyan jellemeznéd a pécsibölcsész létet?

K.Cs.: Egy szlogent tudok csak ismételni, tényleg egy család. Tudom nyálas, elcsépelt és egyebek, de akárhova lépek a kampuszon vagy épp a városban, mindenki köszön és mosolyog. Viszont ha valaki épp nincs a toppon, az is belefér, hogy pihenjen, vagy vigaszt kapjon valaki mástól. Mindannyian emberek vagyunk, lehetnek problémáink, és ezeket is a helyén kezeljük.

K.R.: Nagyon szabad. Olyan, mintha friss levegő lenne.

Mivel én vidékről származom, kérdéses volt, hogy mennyire fog tetszeni a nagyvárosi lét, viszont otthonosan érzem magam itt.

B.L.: Funky – ez lenne az a szó, amit mondanék rá. Nekem pontosan azt hozza, amit elvártam tőle. Családias közeget képzeltem el, ezért is jöttem ide, és ez megvalósult. 

Anonim: Most súgták mellettem, hogy családias, de ez egyébként egy teljesen helytálló gondolat.

G.É.: Egy okos, kedves ismerősöm mondta egyszer, hogy az egyetemet nem túlélni, hanem megélni kell – én így tudnám a legjobban jellemezni.

Itt meg tudod élni az egyetemet.

Zárásként elmesélnéd az eddigi legjobb egyetemi élményedet?

K.Cs.: Sok van, nagyon is. Ha választani kellene, akkor a gólyatábor. Ha csak egy dolgot mondhatnék azoknak, akik fontolgatják, hogy bölcsészek legyenek, az az lenne, hogy jöjjenek a táborba. Hatalmas élmény, a mostani barátaimat, a seniorokat, az egyetemi dolgozókat és pár tanárt is ott ismertem meg. Már csak az ismeretségek miatt is érdemes jönni. Ez egy nagy buli, ahol összeszokunk. Egy belépő az egyetemi élethez.

K.R.: Előző félév végén részt vettem az X’-faktor magyar mondattani versenyen, ahol második helyezést értem el. Ez az egyik legnagyobb élményem és büszkeségem eddig.

B.L.: Ez klisés lesz, de a gólyatábort mondanám. Brutális élmény volt, konkrétan három napnyi extázis. Soha életemben nem éreztem magam ennyire felszabadultnak és életvidámnak. Hazamentem és otthon is szétvetett az energia, jó kis állapotba tett, ami utána is kitartott.

Anonim: Az eddigi legjobb egyetemi élményem? Szerintem minden nap élmény.

G.É.: Ez nagy klisé, de nekem is gólyatábor volt az. Én a sajátomon nem vettem részt, viszont idén seniorként elmentem. Ez is egy jó példa arra, hogyha gólyaként nem is vagytok ott a kezdeti programokon, akkor sincs semmi veszve, lépjetek ki a komfortzónátokból. A legjobb élményem a seniorság volt, rengeteg tapasztalatot adott, meg persze barátokat is.

Nos lehet, hogy a közelmúlt Valentin-napjának szeretetteljes hangulata kering még a levegőben, vagy nálunk ez az alapállapot, akárhogy is, a hallgatótársaink szavaiból azt hiszem érződik, mekkora szeretettel vagyunk az egyetem, a kar, a különböző szakok, a szaktársak és a barátok iránt. Remélem ezek a pozitív vélemények segítenek a leendő gólyáknak az idetalálásban, és természetesen az összes jelenlegi bölcsészhallgatót is emlékeztetik arra, hogy miért vagyunk most itt. Mert jól választottunk, és jó úton haladunk, amin nem egyedül kell végigmennünk.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a híres szállóigénk: ha azt mondom: PTE, te azt mondod: család.

Fotók: Herr Nina