Az utolsó mentsvár, ahol segítségre lelsz: bemutatkozik a Szolgi

PécsiBölcsész: Mit érdemes tudni rólad, melyik szakon tanulsz, és miért ezt választottad?

Söjtöri Dániel: Százhalombattán nőttem fel, Budapesten jártam gimnáziumba. A két kedvenc tantárgyam a történelem és a biológia volt. Szóval nem volt könnyű kitalálni, mihez is kezdjek az érettségit követően. Nagyon jó viszonyunk volt az osztályfőnökömmel, végül ő ajánlotta a pszichológia szakot. Nem is haboztam, csak jelentkeztem.

Pécset választottam, mert szeretek új helyeket és embereket megismerni. A város is csodálatos, nem bántam meg a döntésem.

Sajnos a járvány miatt kevesebbet tudtam itt lenni, de így is sok barátot szereztem, illetve önkénteskedem egy helyi alapítványnál. Emellett most megadatott a szolgáltatási referens munkakörben is kipróbálnom magam. Kíváncsian várom, mit hoz a jövő. 

PB: Mivel foglalkozik a Szolgáltatói Iroda, közismert nevén a Szolgi?

SD: Segítünk, amiben tudunk. Ha valaki az utolsó pillanatban ugrik be hozzánk, hogy nyomtatni, fénymásolni kell, akkor gyorsan tudunk támogatást nyújtani. Alapvetően tehát a kisebb, de annál kellemetlenebb egyetemi problémákra nyújtunk azonnali választ. Sokan például két óra között tudják meg, hogy be kell szerezni valamilyen anyagot, de albérletben és kollégiumban sem feltétlenül adódik lehetőség a nyomtatásra. 

Mi lényegében nem dolgozunk, hanem közéleti tevékenységet folytatunk. Ez azt jelenti, hogy a hallgatókért vagyunk.

Jelenleg két iroda is működik, ahol a bölcsészek mellett bármilyen szakról érkezőket szívesen látunk. Többen, kis csapatot alkotva dolgozunk, de nagyon lelkesen. A fő cél az, hogy az egyetemi élettel járó dokumentációs feladatokat egyszerűbbé tegyük a hallgatók számára.

PB: Milyen egy átlagos napod szolgáltatási referensként?

SD: A magam részéről inkább a csapat koordinálásával és a pénzügyekkel foglalkozom, felügyelem az irodák megfelelő működését. Nagyon örültem, amikor megkerestek ezzel a lehetőséggel, szívesen vállaltam el.

Sajnos a járvány némileg most nekünk is keresztülhúzta a számításainkat, de napról napra tesszük a dolgunkat. 

PB: Mik a jövőbeli célok és tervek?

SD: Több elképzelésünk is van a jövőt illetően.

Egyrészt szeretnénk újítani és modernizálni az irodákat, még korszerűbbé varázsolni a körülményeket. Ami még fontos, az a népszerűsítés.

Jelenleg talán nem ismernek minket olyan sokan, mint szeretnénk. Az elmúlt időszakban bővítettük a létszámot is.

Fotó: Bertalan Johanna

PB: Említetted már, hogy mivel foglalkoztok, és hogy te személy szerint mit csinálsz. Szóba került azonban a tagfelvétel, ami nemrég volt esedékes. Le tudnád írni pár szóban, hogyan néz ki egy átlagos nap az „irodisták” szemszögéből?

SD: Igen, nemrég lezajlottak az interjúk, megtörtént a kiválasztás, megtaláltuk az új embereket. Legközelebb egy év múlva lesz lehetőség csatlakozni hozzánk.

Amit a munkáról még tudni érdemes: a fénymásoláson és nyomtatáson kívül egyéb feladatok is akadnak. Foglalkozunk még hirdetésekkel, programok szervezésével, és szinte minden fontos eseményen ott vagyunk, ha nem is fizikai értelemben.

Mi áruljuk a jegyeket és látunk el egyéb feladatokat, legyen szó akár a gólyabálról, buliról az egyetemen vagy akár az Árkádban. 

PB: Mi motivál legjobban a munkádban?

SD: A csapatom.

Jó a hangulat, a közösség, de azért felelősséggel is jár.

Folyamatosan tanulok és fejlődöm, amiben nagy szerepe van a Szolgis csapatnak és az elődömnek is, aki sokat segített a beilleszkedésben.

PB: A járvány sajnos rányomta a bélyegét az egyetemi szervezetek működésére is. Ti hogyan éltétek meg az elmúlt időszakot?

SD: Sajnos nehezen, hiszen mi eléggé az irodához vagyunk kötve. Nem tudunk otthonról dolgozni, ott kell lenni a munkavégzéshez. Többször bezártunk mi is, de jelenleg szerencsére működünk és csináljuk.

Gyertek, várunk mindenkit a Szolgiba!