Az „Ez neked irodalom?” legújabb felvonása

2024. január 27-én a Szabadkikötőben került  megrendezésre az "Ez neked irodalom?" programsorozat legújabb estje, aminek keretében kevésbé közismert, de már publikált és gyakran díjazott írók, költők a mutatják be munkásságukat. Ezúttal Horváth Florencia, Móricz-ösztöndíjas, folyóiratokban már publikált prózaíró és költő, valamint Karádi Gergő, a Sorbonne Sexual zenekar frontembere mutatta be a Valójában senki című közös estjüket. Az est második felében a szervező, Rónoki Bertalan moderálásával közös beszélgetés zajlott a résztvevők és a fellépők között a produkcióról és annak elkészüléséről. 

A műsor Horváth Florencia első, Hiátus című, megjelenésre váró verskötetén alapszik, amiben egész életét számba veszi. Nagyon mély és személyes témákat, élményeket dolgoz fel a kötetben, főleg a gyermekkorát, veszteségeit, és hogy mit jelent neki az irodalom. Karádi ötlete alapján, közösen hozták létre ezt a megfoghatatlan előadást. Keverednek benne a színházi és dramaturgiai elemek, a színészkedés, a versfelolvasás, az ének és még a film is.

A fellépők például gyakran váltották egymást a színpadon, átöltöztek, jeleneteket játszottak el és vetítettek le, díszletet használtak, a háttérben vízcsobogás hangja vagy a néma csönd zaja töltötte ki a teret.

Ezek mind-mind hozzátettek, segítettek átérezni és fenntartani a melankolikus, kissé komor hangulatot, ami a versekre és az előadásra jellemző. 

Lágy hullámok hangjával indult a műsor, majd Karádi Gergő lépett színpadra, később követte őt Horváth Florencia. Nem nevezhető szokványos felolvasásnak az est a már említett különleges jellemzői miatt. Néhol egy-egy jelenet erejéig még a közönség is passzív-aktív része lett a produkciónak, amikor az egyik verset a közönségben járkálva szavalta a költő. Aztán a vers végével helyet foglalt a nézők között és az énekes újra felbukkant a színpad mögül, hogy egy tanórát imitálva adja elő a kötet egy ars poeticáját, ahol, mi, a nézők és a szerző voltak a diákok. 

Másszor mi magunk lehettünk a saját felolvasóink, a videón vetített versek esetében.

Azt est számomra legmeghatározóbb, legbrutálisabb és groteszkebb része az utolsó vers előadása volt. Karádi énekelt, míg a költőnő ollóval hasogatta magáról a ruhadarabokat, reflektálva, eljátszva a vers szövegét. Majd a dal véget ért és az addigra megszokott vízcsobogás helyét egy hűvös, fémes hangzású zaj vette át, a két előadó pedig kapkodva lepakolta az összes díszletet, gyertyát, széket, mikrofont, állványt, gitárt, csak egy halom levágott ruhacafat utalt arra, hogy az előbb itt még előadás zajlott.

Az addig kellemes hőmérsékletű teremben hirtelen fázni kezdtem és csönd lett. 

„Kicsit írjuk, kicsit olvassuk az előadást.”

A novemberi bemutató óta ez volt a második előadás, de még előadják Veszprémben és kétszer Budapesten is. 

A nonprofit est lezárásaként pedig a fellépők segítségével tombolasorsolás volt, ahol igazán „bölcsészes” tárgyak is elkeltek pécsi és környékbeli vállalkozások felajánlásával. Élményem alapján Rónoki Bertalan, az Ez neked irodalom?-mal jóleső, kellemes teret és lehetőséget teremt mind a művészeknek, mind pedig az irodalomkedvelőknek.