Az anyanyelv nemzetközi napja
„A természetet az anyanyelvünk által meghatározott vonalak mentén értelmezzük” (Benjamin Lee Whorf) Bár jogilag minden ember egyenlő kell hogy legyen, mégis megkérdőjelezhetetlen különbségek vannak közöttünk. Közép-Kelet-Európa népei természetüknél fogva inkább a „mást” keresik szomszédjaikban, mint ami összeköti őket. Azok a kulturális értékek, amiket az elmúlt ezer évben felhalmoztunk, mai szemmel elsősorban a nemzetek egyediségét hivatottak igazolni, még akkor is, ha a Kárpát-medencében sok más néppel együtt éltük meg a történelmünket. Ami viszont nagyon is a miénk, az az anyanyelvünk. 1999-ben az UNESCO közgyűlése február 21-ét az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította, ebből az alkalomból pedig pár érdekességgel készültünk a nyelvekről és szerepükről.
Minden nyelv végtelenül egyedi, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az azonos jelentésű fogalmakat különböző szavakból is képesek összetákolni. Vegyük ezt az egyszerű példát: pénzt keresni. Angolul ezt a make money szókapcsolattal fejezzük ki, németül pedig a Geld verdienen lesz a helyes megfejtés. Bár ezek mindegyike ugyanazt jelenti, mégis más gondolatok szűrődnek le az őket alkotó szavakból: angolul a make jelentése csinálni, németül a verdienen pedig rászolgálni/megérdemelni. Ennél többet nem is mondhatunk arról, hogy a nyelvhasználat befolyásolja világnézetünket. Remekül szemlélteti ezt a Benjamin Lee Whorftól származó, bevezetőben szereplő idézet. A kutató munkáját is meghatározza ez az egy mondat, ugyanis javarészt az anyanyelvről mint világlátásunk megkerülhetetlen eszközéről fogalmazott meg gondolatokat. A gondolat valójában már Wilhelm von Humboldt munkásságában megjelent, de ő még nem szolgált bizonyítékkal. Whorf feltevéseit kétnyelvűekkel folytatott interjúkkal kívánta igazolni, ahol a tesztalanyokat (japán anyanyelvű, de angolul is beszélő nőket) egyszer japánul, egyszer angolul kérdeztek ki ugyanazokkal a kérdésekkel. Mivel ösztönösen válaszoltak, így majdhogynem teljesen különböző válaszokat adtak a kérdésekre, nyelvtől függően. Arra nem sikerült rájönnie, hogy ez a nyelvek egyediségének eredménye, vagy pedig a helyi kultúra is befolyásolja a válaszokat. Aki ismer bilingvális embert, az tudhatja, hogy két nyelvet is anyanyelvi szinten bírnak, de mégsem teljesen transzparens a gondolkodásuk. Egy nyelv mély ismerete esetében az ember már nem fordítgat a fejében, hanem az éppen használt nyelven is gondolkodik. Ha mindkettőt aktívan használjuk, akkor ezek a gondolatok esetenként összekavarodhatnak, és a két nyelv egyedi észjárása is átjöhet a szavainkból. Az az egy bizonyos, hogy ha két vagy több nyelvet is aktívan kell használni egy nap, az erősen lefárasztja a használót. Grafika: Rudas-Mekkey Csenge Az Ethnologue elemzése szerint ma 7151 nyelvet beszélnek a Földön, ennek viszont nagy része veszélyeztetett státuszban van. Néhányat csak pár ember beszél, és a jövő generációi valószínűleg nem öröklik meg anyanyelvként. Fontos lenne megőrizni ezeket a nyelveket anyanyelvi valójukban, de szerencsére olyan korban élünk, amikor lehetséges dokumentálni, kutatni és később feltárni őket. Érdekes viszont két nyelv esete, amelyek helyzetével sokan nincsenek tisztában. Az eszperantó egy mesterséges nyelv, amit ennélfogva senki sem örökölhet meg anyanyelvként, ám szűk ismerői közül néhányan annyira elhivatottak voltak, hogy gyermekeiknek mégis ezt tanították meg először. A 20. század végén közel ezer család vallotta magáénak. Szintén különös eset a latiné, ami bár köznyelvként elveszett, illetve átalakult a Római Birodalom bukásával, erős a gyanú, hogy voltak olyan mélyen vallásos vagy kíváncsi emberek, akik latinul tanították meg először gyermeküket, így a latin anyanyelvűek létét sem zárhatjuk ki. Anyanyelvünk (majdnem) mai formáját a nyelvújítás során nyerte el. Azóta persze sok minden változott, új szavakkal bővült szókincsünk, Kazinczy nyelvújítási mozgalma közismert, de a nemzeti nyelv modern irodalmi nyelvvé tétele nem csak Magyarországon zajlott le. Szomszédainknál is megvoltak azok a jeles hazafik, akik megtettek minden tőlük telhetőt, hogy fellendítsék a kultúrát, megágyazzanak a nemzeti eszmének, és a jövőt építsék. Nem csoda, hogy a reformkor azon alakjai szerepelnek a legértékesebb bankjegyeinken, akik mindenük odaadták a társadalmi fejlődésért.A magyarok csak keresik, az angolok csinálják, a németek pedig megérdemlik (a munkájukért) a pénzt.
Szerinte a különböző anyanyelvűek teljesen másként látják a világot, máshogy értékelik a mindennapi és nem mindennapi problémákat, más az érvelésük is.
John R. Skoyles brit kutató viszont úgy véli, talált bizonyítékot a feltevésre: kísérletében rájött, hogy a siket szülők siket gyermekei jobban teljesítenek mindennapi feladatokban, mint a halló szülők siket gyermekei. Ennek oka csakis a jelbeszéd ismeretének foka lehet, így pedig a jelnyelv gondolkodásbeli hatása is létező jelenség.
de a magyar értelmiségiek már kétszáz évvel ezelőtt is felismerték, hogy kultúra nélkül nincs jövő, egységes anyanyelv nélkül pedig nincs kultúra.
