„Akkor tudjuk a legjobban és leggyorsabban megoldani a problémákat, ha tudunk róluk” – interjú Kovács Veronikával

PécsiBölcsész: Hogyan kerültél a HÖK-höz?

Kovács Veronika: Emberekkel kommunikálni világéletemben szerettem, és már általános iskolában is tagja voltam a diákönkormányzatnak, ezt követően pedig gimiben is. És így jött az, hogy ezt az egyetemi éveim alatt is folytatni szerettem volna. Jó dolog másokat képviselni, megbeszélni velük, hogy mire van szükségük, és ehhez megtenni a szükséges lépéseket.

Úgy lett kapcsolatom a HÖK-kel, hogy 2020 őszén jelentkeztem hallgatói képviselőnek. Az előtte lévő időszakban is igyekeztem segíteni a szaktársaimnak különböző problémák megoldásában. Végül 2021 nyarán keresett meg Fiser Bence azzal, hogy szeretne felkérni a tudományos és kapcsolati ügyekért felelős elnöki megbízott munkakör betöltésére. 

Úgy gondolom, hogy ez nagyon illik hozzám, pont amiatt, hogy nagyon szeretek emberekkel beszélgetni, sokakat ismerek a szakomról is. 

Mindezt segítette egyrészt az, hogy először hallgatói képviselő lettem, hiszen ehhez a munkához a kapcsolati háló elengedhetetlen. Másrészt ez az elnöki megbízott munkakör azért nagyon jó számomra, mert teljesen tudok azonosulni a feladatköreivel.

PB: Milyen feladatokat látsz el?

K.V.: Lényegében az a feladatom, hogy az intenzív tudományos munkát úgymond láthatóvá tegyem a kar hallgatói számára. Ebbe természetes módon beletartozik a kapcsolattartás is. A munkám legelső feladata az volt, hogy a szakkollégiumok vezető tanáraival és a szakkollégiumi tagokkal beszélgettünk arról, hogy mire volna szükségük, és mi az, amiben a hallgatói önkormányzat a segítségükre lehetne. Elindult egyfajta kommunikáció a szakkollégiumok és a hallgatói önkormányzat között, ami azért is rendkívül fontos, mert a szakkollégiumok tagjai nagyon nagy részt vesznek ki a hallgatói tudományos munkából a karon.

És pontosan azt szeretnénk láthatóvá tenni, hogy milyen érdemi munka az, ami itt történik, mert ez másokat is motiválhat arra, hogy belépjenek egy szakkollégiumba, ezáltal egy közösséghez tartozzanak, és megtalálják azt a témát, ami igazán érdekli őket.

Akár azért, hogy a szakdolgozatírás könnyebben menjen, akár azért, mert az OTDK és a TDK egy szuper lehetőség, amihez a szakkollégiumok segítséget nyújtanak.

Illetve szerveztem ösztöndíjjal kapcsolatos előadásokat is a szakkollégiumok számára. Ennek az volt a célja, hogy azok, akik tudományos munkát végeznek, értesülhessenek a nekik szánt ösztöndíjakról. Hogy ne azért ne pályázzanak meg egy ilyet, mert nem hallottak róla. Ezenkívül pedig hosszú távú cél, hogy kerekasztal-beszélgetéseket és tudományos eseményeket szervezzek meg.

Nem arról van szó, hogy én tudnék csodát tenni vagy minden kérdésre válaszolni, hanem hogy kapcsolatot tartok az egyetemen dolgozó szakemberekkel, akik az adott problémákhoz értenek, és az ő válaszukat továbbítom a hallgatók felé.

PB: Sokan fordulnak hozzád, ha valamilyen nehézségbe ütköznek?

K.V.: Igen, bár vannak különböző csúcsidőszakok, például tárgyfelvétel vagy évkezdés, és ilyenkor jóval több kérdés érkezik.

PB: Milyen kihívásokkal nézel szembe a munkád során?

K.V.: Amikor a HÖK-höz kerültem, akkor a legnagyobb problémát az jelentette az első néhány hétben, hogy átlássam az egyetemi struktúrát. Hallgatóként kisebb rálátása van az embernek, pontosan hogyan is működik egy kar, viszont egy képviselő számára elengedhetetlen, hogy ezekkel az információkkal tisztában legyen.

Így az első kihívás azt volt számomra, hogy átlássam a Kar működését és tudjam, hogy milyen problémával kit kell megkeresni. Hiszen a BTK-n mindennek van egy felelőse, a kérdés csak az, hogy meg tudod-e találni.

És egy hallgatói képviselőnek vagy egy tudományos ügyekért felelős referensnek pont az a feladata, hogy megtalálja ezeket az embereket.

PB: Említetted hosszú távú célként a különböző események szervezését. Hogyan kezdesz neki?

K.V.:

Például az előbb említett ösztöndíj-pályázatokkal kapcsolatos előadás megszervezésének első lépése az volt, hogy megtudjuk, milyen problémával kapcsolatban van szükség előadásra.

Ezt követően megkerestem az ehhez kapcsolható szakértőt, aki jelen esetben az EHÖK térítési és juttatási elnökhelyettese volt. Egyeztettem vele egy időpontot, megbeszéltük a helyszínt, felmértük, hogy nagyjából hány embert érdekelhet az esemény, és innentől szinte már minden magától ment. Ha esetleg ilyenkor mégis valami probléma merülne fel menet közben, akkor azt természetesen minél gyorsabban és a legjobb tudás szerint kell orvosolni.

PB: Mik a jövőre vonatkozó terveid a HÖK-kel kapcsolatban?

K.V.: Az eddig megkezdett projekteket mindenképpen folytatni szeretném, szeretném rendszeresíteni a hallgatóknak szóló tájékoztató jellegű előadásokat, hiszen a kapcsolattartás az egyik legfontosabb feladatom.

Ezt szerintem úgy lehet a legjobban csinálni, ha folyamatosan biztosítunk az embereknek platformot, ahol megoszthatják a problémáikat és a kérdéseiket, hogy aztán elindulhasson egy diskurzus.

A következő félévtől több kerekasztal-beszélgetést szeretnék majd szervezni, illetve tudományoselőadás-sorozatokat is.

PB: Sok minden van most az életedben, hiszen az egyetemi kurzusok mellett ott a HÖK-ös munka is. Nem megterhelő számodra ennyi szálat kézben tartani?

K.V.:

Hogyha csinálok valamit, akkor azt a legjobban szeretném csinálni, és ennek szerintem a megfelelő időmenedzsment a kulcsa.

Különböző emberek különböző módokon terhelhetőek. Én úgy érzem, hogy nem okoz számomra problémát az egyetemi órák és a HÖK-ös képviseleti munka összeegyeztetése. Habár rengeteg időt és energiát emésztenek fel, de úgy gondolom, hogy az én életemben mindezek tökéletesen megférnek egymás mellett.

PB: Mit tanácsolnál az olvasóknak?

K.V.: Főleg a hallgatóknak azt, hogy ne féljenek megkeresni a Hallgatói Önkormányzatot, ha gond van, hiszen akkor tudjuk a legjobban és leggyorsabban megoldani a problémákat, ha tudunk róluk.

Én magam is igyekszem minél többet beszélgetni a hallgatótársaimmal bizonyos problémákról, de fontos, hogy ők is bátrabban forduljanak a HÖK-höz.