Ez csak néhány az elmúlt évek szlogenjeiből, melyet a Verzió Dokumentumfilm Fesztivál plakátjain olvashattunk. Ezekben tükröződik is a dokumentumfilm műfajának alappillére, a valóság dokumentálására, az igazság torzítatlan bemutatására való törekvés. Az idei évben A valóság rétegei képviselte a fesztivál „küldetését”. Ez a műfaj kimondottan nagy elhivatottságot igényel. Új nézőpontokat tár fel, tágítja perspektívánkat, segít lebontani a sokszor félelemből magunk köré épített falakat. Ezzel a céllal született a Verzió (a Verzió Filmalapítvány szervezésében), hogy egy mindenki számára elérhető fórumot biztosítson aktuális emberjogi ügyeket bemutató, sokszor tabukat feszegető nemzetközi filmek számára. A világ különböző pontjairól idén 35 országból 64 filmet láthatnak a nézők a fesztivál keretében, négy fő témakörbe csoportosítva: hatalommal szembeszálló bátor küzdelem, az ember környezetre gyakorolt hatása, mentális és fizikai betegségek nehézségei, és a látás-láttatás módszerének újfajta kísérletei. – írták még 2017-ben a szervezők, és tartják magukat ehhez ma is. Városunkban kimondottan sok embert meg is mozgatott ez az esemény. A moziterembe beülve jó érzés volt látni, hogy szinte minden előadás telt házas volt. Ez számomra azt jelzi, hogy napjainkban a domináns hollywoodi vonal mellett a filmek területén továbbra is nagy az érdeklődés a kisebb költségvetésből készülő, dokumentarista tartalmak iránt. Pécsiként azért is volt szerencsénk, mert lehetőség nyílt részt venni a vetítések után közönségtalálkozókon és szakmabeliekkel való beszélgetéseken. Íme egy-két példa az immár 18. alkalommal megszervezett fesztivál idei filmjeiből: A fesztivál nyitófilmje Kőrösi Máté alkotása volt, amely három húszéves, érettségi előtt álló budapesti lány életébe enged bepillantást. Érezhető volt a film alatt, hogy a főszereplők, Tina, Emese, Szani és a rendező között komoly bizalmi kapcsolat alakult ki, ami lehetővé tette, hogy a lányok lelki világába is betekintést nyerjünk.Közelebb egymás valóságához, Lásd élesebben, A világ legfrissebb lenyomata, Nézőtér a valóságra.
Egy dokumentumfilm hivatása, hogy olyan tartalmat szolgáltasson, mely a mindennapjainkat is érinti, feltárva annak rejtett oldalait.
„A Pécsi Verzió az egyik zászlóshajónk, az emberi jogok, az egyenrangúság, az elfogadás és végeredményben az emberbaráti szeretet sajátos ünnepe, mindig szokatlan, megdöbbentő, megható – emberformáló”
A közönségdíjas Dívák rendezője (Kőrösi Máté) és zeneszerzője (Bartha Márk) is ellátogatott az Apolló moziba. A Beiskolázva című orosz film után pedig 2 pályakezdő tanár szakos hallgatóval volt lehetőség beszélgetni.
Dívák
A Khabar Lahariya nevű indiai lap történetét követi nyomon a digitálisra való átállás pillanatától. Ez az egyetlen újság Indiában, melynek szerkesztősége csak női riporterekből áll. Azonban ez közel sem jelenti azt, hogy ez a film kizárólag a patriarchális rendszer ellen folytatott harcról szól. Ezek a nők bátorságukkal és eltökéltségükkel a mai napig jelentős változásokat érnek el munkájukkal a szigorú kasztrendszerek által behatárolt társadalomban, legyen szó utak építéséről vagy a bányamaffia ellen folytatott küzdelemről.
Az alkotás egy családon belüli szexuális bántalmazást elszenvedett fiatal lány történetét kíséri végig a bírósági tárgyaláson Afganisztánban, ahol a rosszul működő igazságszolgáltatási rendszer semmibe veszi a nőket. Kathera Golzadának a közmédiában kellett felszólalnia ahhoz, hogy változást érjen el, és felhívja a hatóságok figyelmét a helyzet súlyára. Nemcsak saját jóléte érdekét képviselte, hanem sok hasonló helyzetben lévő lányét, nőét is.
A film az orosz oktatási rendszert veszi górcső alá, két lelkes, friss diplomás tanár mindennapjain keresztül. Új, nem szokványos, de annál érdekesebb tanulási módszerekkel kísérleteznek egy vidéki középiskolában. A film végkifejlete nem kimondottan felemelő, inkább megrázó és elgondolkodtató.
Ez egy rendkívüli történet egy transz fiú és családja életéről. Tobi szerencsés, hisz a lehető legelfogadóbb családdal büszkélkedhet. Ilyenformán nem is a szülő-gyermek konfliktusra helyeződik a film fókusza, hanem arra, hogy a „másságot” hogyan éli meg lelkileg a címszereplő és szülei, és hogy milyen utat járnak be közösen, keresve azt, amire a gyermeknek szüksége van.
A zsűri három fődíjas és három különdíjas filmet választott ki a 64 alkotásból:
Legjobb emberjogi film: Arica (Svédország, Chile, Belgium, Norvégia, Egyesült királyság; rendezői: Lars Edman és William Johansson Kalén)
Legjobb diákfilm: Ugorj be hozzánk, mama (Belgium, Magyarország, Oroszország,Portugália; Anna Artemyeva rendezésében)
Legjobb magyar film: Tobi színei (Magyarország; rendező: Bakony Alexa)
Közönségdíj: Dívák (Magyarország; Kőrösi Máté filmje)
Nemzetközi verseny különdíj: Fivérek (Csehország, Olaszország; rendezője Francesco Montagner)
Magyar verseny különdíjasok: Még emlékszem (Chilton Flóra rendezésében) és Mesék a zárkából (Visky Ábel filmje)
A fotók forrása: port.hu