A valóság rétegei

Közelebb egymás valóságához, Lásd élesebben, A világ legfrissebb lenyomata, Nézőtér a valóságra.

Ez csak néhány az elmúlt évek szlogenjeiből, melyet a Verzió Dokumentumfilm Fesztivál plakátjain olvashattunk. Ezekben tükröződik is a dokumentumfilm műfajának alappillére, a valóság dokumentálására, az igazság torzítatlan bemutatására való törekvés. 

Az idei évben A valóság rétegei képviselte a fesztivál „küldetését”.

Egy dokumentumfilm hivatása, hogy olyan tartalmat szolgáltasson, mely a mindennapjainkat is érinti, feltárva annak rejtett oldalait.

Ez a műfaj kimondottan nagy elhivatottságot igényel. Új nézőpontokat tár fel, tágítja perspektívánkat, segít lebontani a sokszor félelemből magunk köré épített falakat. Ezzel a céllal született a Verzió (a Verzió Filmalapítvány szervezésében), hogy egy mindenki számára elérhető fórumot biztosítson aktuális emberjogi ügyeket bemutató, sokszor tabukat feszegető nemzetközi filmek számára. 

A világ különböző pontjairól idén 35 országból 64 filmet láthatnak a nézők a fesztivál keretében, négy fő témakörbe csoportosítva: hatalommal szembeszálló bátor küzdelem, az ember környezetre gyakorolt hatása, mentális és fizikai betegségek nehézségei, és a látás-láttatás módszerének újfajta kísérletei.

„A Pécsi Verzió az egyik zászlóshajónk, az emberi jogok, az egyenrangúság, az elfogadás és végeredményben az emberbaráti szeretet sajátos ünnepe, mindig szokatlan, megdöbbentő, megható – emberformáló”

– írták még 2017-ben a szervezők, és tartják magukat ehhez ma is. Városunkban kimondottan sok embert meg is mozgatott ez az esemény. A moziterembe beülve jó érzés volt látni, hogy szinte minden előadás telt házas volt. Ez számomra azt jelzi, hogy napjainkban a domináns hollywoodi vonal mellett a filmek területén továbbra is nagy az érdeklődés a kisebb költségvetésből készülő, dokumentarista tartalmak iránt.

Pécsiként azért is volt szerencsénk, mert lehetőség nyílt részt venni a vetítések után közönségtalálkozókon és szakmabeliekkel való beszélgetéseken.

A közönségdíjas Dívák rendezője (Kőrösi Máté) és zeneszerzője (Bartha Márk) is ellátogatott az Apolló moziba. A Beiskolázva című orosz film után pedig 2 pályakezdő tanár szakos hallgatóval volt lehetőség beszélgetni. 

Íme egy-két példa az immár 18. alkalommal megszervezett fesztivál idei filmjeiből:

Dívák

A fesztivál nyitófilmje Kőrösi Máté alkotása volt, amely három húszéves, érettségi előtt álló budapesti lány életébe enged bepillantást. Érezhető volt a film alatt, hogy a főszereplők, Tina, Emese, Szani és a rendező között komoly bizalmi kapcsolat alakult ki, ami lehetővé tette, hogy a lányok lelki világába is betekintést nyerjünk.

Tűzzel írva

A Khabar Lahariya nevű indiai lap történetét követi nyomon a digitálisra való átállás pillanatától. Ez az egyetlen újság Indiában, melynek szerkesztősége csak női riporterekből áll. Azonban ez közel sem jelenti azt, hogy ez a film kizárólag a patriarchális rendszer ellen folytatott harcról szól. Ezek a nők bátorságukkal és eltökéltségükkel a mai napig jelentős változásokat érnek el munkájukkal a szigorú kasztrendszerek által behatárolt társadalomban, legyen szó utak építéséről vagy a bányamaffia ellen folytatott küzdelemről.

Ezer olyan lány, mint én

Az alkotás egy családon belüli szexuális bántalmazást elszenvedett fiatal lány történetét kíséri végig a bírósági tárgyaláson Afganisztánban, ahol a rosszul működő igazságszolgáltatási rendszer semmibe veszi a nőket. Kathera Golzadának a közmédiában kellett felszólalnia ahhoz, hogy változást érjen el, és felhívja a hatóságok figyelmét a helyzet súlyára. Nemcsak saját jóléte érdekét képviselte, hanem sok hasonló helyzetben lévő lányét, nőét is.

Beiskolázva

A film az orosz oktatási rendszert veszi górcső alá, két lelkes, friss diplomás tanár mindennapjain keresztül. Új, nem szokványos, de annál érdekesebb tanulási módszerekkel kísérleteznek egy vidéki középiskolában. A film végkifejlete nem kimondottan felemelő, inkább megrázó és elgondolkodtató.

Tobi színei

Ez egy rendkívüli történet egy transz fiú és családja életéről. Tobi szerencsés, hisz a lehető legelfogadóbb családdal büszkélkedhet. Ilyenformán nem is a szülő-gyermek konfliktusra helyeződik a film fókusza, hanem arra, hogy a „másságot” hogyan éli meg lelkileg a címszereplő és szülei, és hogy milyen utat járnak be közösen, keresve azt, amire a gyermeknek szüksége van.

A zsűri három fődíjas és három különdíjas filmet választott ki a 64 alkotásból:

Legjobb emberjogi film: Arica (Svédország, Chile, Belgium, Norvégia, Egyesült királyság; rendezői: Lars Edman és William Johansson Kalén)

Legjobb diákfilm: Ugorj be hozzánk, mama (Belgium, Magyarország, Oroszország,Portugália; Anna Artemyeva rendezésében)

Legjobb magyar film: Tobi színei (Magyarország; rendező: Bakony Alexa)

Közönségdíj: Dívák (Magyarország; Kőrösi Máté filmje)

Nemzetközi verseny különdíj: Fivérek (Csehország, Olaszország; rendezője Francesco Montagner)

Magyar verseny különdíjasok: Még emlékszem (Chilton Flóra rendezésében) és Mesék a zárkából (Visky Ábel filmje)

A fotók forrása: port.hu