A szellemszomorító szerzet és a bájos bakfis kísérteties kalandjai, avagy Post Mortem kritika
Tavaly óta vártam erre a filmre (akkor dobta fel a trailert a YouTube), ezért nem is hezitáltam, amikor olvastam, hogy az Apollóban lesz a premier. Az előzetes alapján egy irgalmatlan jó filmre vettem jegyet. Vigyázat, helyenként spoilert tartalmaz!
1918, még javában tombol a háború (legalábbis erre következtethetünk a fronton rohangáló és itt ott levegőbe emelkedő/robbanó férfiemberekből. Filmünk hőse, Tomás (Klem Viktor) is repül és csattan egy embereset, rögtön halottnak nyilvánítják, és megy is a tömegsírok egyikébe, amit kevés választ el valamiféle víztározótól. Azaz menne, de egy kíváncsi öregember (Reviczky Gábor) észreveszi, hogy még pislákol benne némi élet, és sebtiben ki is húzza onnan. Vágás, 6 hónappal később: Tomás vásári halottfotósként keresi a kenyerét, összedolgozva az őt pácból kihúzó öregemberrel. Tomás erre természetesen felkerekedik (bár megenged magának némi vonakodás), és szekérháton el is zötykölődnek az Isten háta mögött két kanyarral épült faluba. Fehérre meszelt falú házak, szalmatető, fejükre zsákot húzó helyiek... Ez utóbbi érdekesség nyilván nem esztétikai célokat szolgál, nem turisztikai attrakció és nem is a Ku-Klux-Klanhoz tartozás jeleként értelmezendő. Ez bizony a szellemes falusiak számára az itt kellemetlenkedő garázda lelkek elleni védekezés egyik mérsékelten sikeres eszköze. Merthogy az egyik istállóba behordott csoportnyi temetetlen, fagyott halott fölött ott lebeg az az igazi, hamisítatlan csapatszellem, ami a horrorfilmekben a vidéki léthez tartozik. Szerencsétlen fotósunk sem lel nyugalomra tőlük, s mivel munkája goromba megzavarását igencsak a lelkére veszi, meg amúgy is vállalkozó szellem, elhatározza, hogy a végére jár a kísértetjárásnak. Ezzel szemben Klem Viktor Tomása már határozottan jobb volt, bár a motivációiról személy szerint többet szerettem volna tudni, mint amennyit a végén kaptam. Aranyos párost alkottak a vásznon Annával annak ellenére, hogy Hais Fruzsinától láttam már jobb alakítást is. Róla is nagyjából azt tudom elmondani, amit a statisztákról, annyival kiegészítve, hogy alapból egy ügyes, fiatal lányról van szó, viszont amíg nincs több rutinja a vásznon, addig sokkal direktebb rendezői vezetést igényel, hogy hitelesebbé váljon a játéka. Apropó, halottak. A holtak kifejezettek jól sikerültek, nem tudok mást mondani, egyszerűen jól néztek ki. Ezzel szemben a maszkok között akadt jó néhány, ami erőltetettnek tűnt, és tökéletes maszkhatást keltett némely színészen. Bár ez még mindig kevésbé volt zavaró, mint a folyamatosan remegő kép. Nem tudom, hogy mennyire volt szándékos az elgondolás, de engem rendszeresen kizökkentett, és a végére már meglehetősen idegesített, hogy nem tudtak egy tisztességes állványt találni a kamerának. És sajnos még bőven tudnám folytatni a sort… A trailer fantasztikusan jó lett, sajnos azt kell mondjam, klasszisokkal jobb, mint maga a film. Az alapgondolat remek, a megvalósítás kevésbé, a hangulat többnyire megvan, megtámogatja a zene, de ez még messze nem elég az üdvösséghez. 5/10, mert vajból van a szívem. A fotók forrása: port.hu Megismerkedik egy bájos és kotnyeles kislánnyal, Annával (Hais Fruzsina), aki két ártatlan mosoly közt meghívja a falujába, hogy örökítse meg a hetek óta temetetlenül fekvő halottakat.
Hát, mit mondjak. Kicsit olyan volt számomra a film, mint a Tom Cruise-os múmia: van az ütős előzetes, ami száguld, mint egy versenyagár, és van a film, ami inkább a közmondásos sánta kutyát idézi. Nem reménytelenül rossz, inkább olyan... közepes.
Schell Judit Marcsáját jobban ki lehetett volna fejteni, úgy talán kevésbé kapkodom a fejem a karaktere miatt. De ha már fejkapkodás, a film végén lévő kísérteties káoszt alig győztem követni: szellemek, mászkáló halottak, égő ház, elárasztott égő ház… volt minden, ami szem-szájnak ingere, de a kevesebb több lett volna.
Összegezzünk: nagyon nagy reményekkel kezdtem neki a filmnek, azok után meg pláne, hogy a hírek szerint Oscar-díjért akarjuk indítani.
