A paralimpia története

A lélek mozgásban. Ez a paralimpia mottója, ami a maradandó fogyatékossággal élő emberek számára a legnívósabb nemzetközi sportesemény, amely az újkori olimpiai játékok mintájára jött létre. Az utóbbit 1896-ban rendezték meg Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére, azonban arra, hogy valamilyen szempontból korlátolt versenyzők is meg tudják magukat mérettetni egy világszintű sporteseményen, még több, mint hatvan évet várni kellett.

Ludvig Guttmann német származású angliai idegsebész a II. világháború során lesérült katonák rehabilitációjának céljából vezette be a mozgásterápiát. Emellett, az 1948-as londoni olimpiával egy időben rendezett meg a kerekesszékesek számára egy sporteseményt szintén Angliában, Aylesburyben az ottani Stoke Mandeville kórház páciensei számára. Ezen a legelső alkalmon tizenhat sérült ex-katona vetélkedhetett íjászatban. Ez az esemény tekinthető a paralimpia elődjének. A következő nagy áttörésre 1957-ben került sor, amikor a Világ Veteránjainak Szövetsége Párizsban kategorizálta a különböző sérüléseket, testi fogyatékosságokat, versenyszámokat, illetve lefektették a paralimpia szabályait. Abban az évben megalakult a Mozgáskorlátozottak Nemzetközi Sportszövetsége Guttmann vezetésével, aminek célja az olimpiához hasonló nemzetközi játékok megszervezése volt. 

1960-ban került sor az első paralimpiára, a házigazda Olaszország volt, a legtöbb versenyszámot Rómában bonyolították le.

Huszonhárom ország kerekesszékes sportolója versenyzett négyszáz sportágban.

Olaszország összesen nyolcvan éremmel az éremtáblázat élén végzett. A második paralimpián vonták fel első alkalommal az esemény zászlóját, illetve ekkor hangzott el először a himnusz is. Az első magyar paralimpiai éremre tizenkét év után került sor, Fejes András szerezte Németországban, Heidelberg városában. Kerekesszékes kocsiversenyben lett harmadik helyezett. A rengeteg edzés mellett saját költségén, állami támogatás nélkül készült fel és jutott ki a világversenyre. 

1976-ban Montrealban szervezték volna az olimpiát, de szervezői problémák miatt az épületek nem álltak készen a versenyzők fogadására, ezért Torontóban rendezték meg a játékokat. Magyarország hivatalosan először erre a paralimpiára küldött tizenkét sportolót, akiket a harmadik napon hazarendeltek politikai okokra hivatkozva. A Magyar Népköztársaság kormánya kifogásolta, hogy Dél-Afrika fekete és fehér sportolókat közös csapatban nevezett, ezért extra államköltségen hazautaztatták a versenyzőket. A három nap alatt Tauber Zoltán asztaliteniszező aranyérmet, Oláh József atléta bronzérmet szerzett. A 2016-os riói paralimpia alatt rehabilitálták a versenyzőket, Tauber megkapta az utólag elismert aranyérmét, Oláh özvegye pedig átvehette a bronzérmet jelképező oklevelet. Ekkor már nem csak a mozgássérült sportolók versenyezhettek, hanem az amputált és látássérült atléták is. 

Grafika: Horváth Anna

1976-ban rendezték meg a legelső téli paralimpia játékokat Svédországban. Tizenhat ország küldötte érkezett, összesen százkilencvennyolc sportoló indult a megmérettetésen. A legelső alkalmon alpesi síelésben, illetve sífutásban csaptak össze a felek. A következő mérföldkövet a paralimpia történetében az 1988-as szöuli játékok jelentette, ekkor használták első alkalommal a paralimpia kifejezést, ami a görög para (hasonló) és az olimpia szavak összetétele. Erre az alkalomra már egyetlen nagy nemzetközi szervezet figyelt, a Mozgáskorlátozottak Sportszövetségének Nemzetközi Koordináló Bizottsága. A kilencvenes években nagyléptékű változás nem történt, ám egyre nagyobb figyelem kezdte el övezni a játékokat, 1996-ban Atlantában már pénzt szedtek a belépőjegyekért, amelyeknek az ára hat dollártól kétszázötven dollárig terjedt. Huszonnyolc országban közvetítették a játékokat, közel ötvenmillió néző számára. 2008-ban, Pekingben pedig minden versenyszámot teltházas közönség nézett, és a kínai televízióban két csatorna csak a paralimpia eseményeiről számolt be, azóta pedig töretlen népszerűségnek örvend.

A paralimpiát még mindig megújítják, 2020-ban ismét bővítették a sportok felhozatalát, bekerült a tollaslabda és a taekwondo a programba. 2024-ben Párizsban pedig a valaha volt legtöbb versenyszámmal, szám szerint ötszáznegyvenkilenccel készültek a szervezők, ezzel is igyekeztek minél több maradandó fogyatékossággal élő sportolót bevonni a játékokba. Az idei játékokon Kína szerezte a legtöbb érmet, Magyarország a huszonhatodik lett tizenöt éremmel, ami a második legtöbb, amit paralimpián szereztek sportolóink.

Konkoly Zsófia, PécsiBölcsész úszó, két aranyérmet és egy ezüstöt szerzett női 200 méter vegyes, 400 méter gyors, illetve 100 méter pillangó versenyszámokban.