A felnövés tragédiája – Beszámoló a Hat hét című film premier előtti vetítéséről

Amikor egy gyermeknek hirtelen kell felnőnie, és minden nehézség az ő vállát terheli, elképzelni sem tudjuk, min mehet keresztül. A Hat hét című film ebbe nyújt betekintést nekünk, hogy lássuk, milyen az, ha egy kamasz nem csak felnőttet játszik, hanem a nyomás miatt azzá is válik.

Zsófi kamasz, élsportoló, nagy álmokkal. Zsófi ugyanakkor terhes is, ez a tény pedig minden álmát apró darabokra törheti. A film Zsófi gyermekének örökbeadásáról szól, a szülőanya szemszögéből.

Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy ez a film nem egy közös családi mozizáshoz készült. Zsófi oldalát megismerve rengeteg nehézséggel szembesülünk: a sport utáni vággyal, a nehéz családi helyzettel, a kamaszok kicsapongásaival és egy terhes nő minden szenvedésével. Érdekes, nem írhatom azt, hogy „terhes lány”, hiszen aki gyermeket vár, az már nő. Pedig Zsófi még csak egy gyermek.

Azt hiszem, ez az első nagy dilemmája a filmnek: mikortól felnőtt valaki? Amint betölti a 18. életévét? Amint kirepül otthonról? Vagy amint történik vele egy olyan traumatikus esemény, ami belekényszeríti a felnőttlétbe?

Főszereplőnkkel sajnos az utóbbi történt. Arról, hogy ki a szülőapa, keveset tudunk meg, ám az biztos, hogy cserbenhagyta Zsófit. Még a párja sem volt mellette, amikor felnőtté kellett válnia. Abba most nem mennék bele, hogy a felelőtlenség és a figyelmetlenség mennyire játszott szerepet a történtekben, hiszen magam sem tudom, sőt a film sem szeretne erről információt közölni. Nem is lényeges talán.

Az viszont sokkal fontosabb, hogy Zsófi a nyílt örökbeadás mellett dönt, amely – mint a kerekasztal-beszélgetés során megtudtam – bonyolult és feszültségekkel teli folyamat mind az örökbeadó, mind az örökbefogadó szülők számára. Nyílt örökbeadás esetén a szülőanya tisztában van gyermeke örökbefogadóinak kilétével, előttük kell egy nyilatkozatban lemondania minden szülői jogról. A születés után hat hetes időszak következik, amelyben a két fél csak és kizárólag az örökbefogadási tanácsadón keresztül tarthatja a kapcsolatot. Néhány esetben előfordul, hogy a szülőanya meggondolja magát, ezt ebben a hat hetes időszakban teheti meg, ám szigorú szabályok között. Zsófi nem így tesz.

Főszereplőnk második nagy dilemmája a gyermekével való kapcsolata. Nem akarta a babát, minél hamarabb „meg akart szabadulni” tőle, és mégis: valamikor a hat hét során felébred benne az anyai ösztön, a vágy, hogy lássa, sőt felnevelje gyermekét. A filmből azonban úgy tűnik, az örökbefogadási tanácsadó nem akar segítségére lenni, a családi helyzet sem megfelelő, Zsófinak sincs keresete, amiből fedezni tudná a költségeket. Szívszorító látni, ahogy a lány versenyt fut az idővel, mindent megtéve, hogy megfelelő körülményeket teremtsen gyermekének.

Itt már nincs élsportoló, nincs gimnazista, nincs kamasz. Itt már csak egy anya van, aki küzd.

Többször eszembe jutott ezen jelenetek alatt, hogy kinek szurkoljak? Zsófinak, aki hirtelen pálfordulásával egészen anyaivá és elfogadóvá vált, vagy a párnak, akik több éve próbálnak örökbefogadni, mert meddők? Ez is olyan kérdés, amire szinte lehetetlen válaszolni. Azonban az élet nem mindig úgy sül el, ahogy szeretné az ember. Zsófi minden erőfeszítése ellenére sem bizonyul jó anyának gyermeke számára, erre pedig ő is rájön.

És a film végén végre megpihenhet. Gyönyörű zárójelenet, ahogy Zsófi a naplementében a vidámparkban egy játékon ül, és csak forog, pörög. Zsófi újra gyermek lett.

Képek forrása: Port.hu