A bölcsésztudás is képviselhet értéket? – Interjú Geisz Adriennel és Károlyi Lilivel, az iEXPO résztvevőivel

2023 őszén, mondhatni a megszokott módon, rendezték meg a PTE Közgazdaságtudományi Karán az iEXPO nevű rendezvényt, amely a leírás szerint „egy fordított állásbörze”, ahol a hallgatók „bemutatják projektjeiket, kutatásaikat, üzleti ötleteiket”, amelyeket meghívott szakértők és céges képviselők értékelnek. Felmerül a kérdés: mit kerestek ott a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar hallgatói? Erről az iEXPO két BTK-s csapatának egy-egy tagját kérdeztem. Geisz Adrienn és Károlyi Lili mindketten harmadéves, magyar, illetve angol nyelvű pszichológia képzésen tanuló hallgatók, akik egy kurzusnak köszönhetően ismerték meg az eseményt. Beszélgetésünk során megosztották velem tapasztalataikat.

Az iEXPO-n most először vettek részt BTK-s hallgatók. Pontosan mi ez, és hogyan kerültetek ide bölcsészként?

Geisz Adrienn: Alapvetően különféle cégek és szervezetek vezetőit hívják meg erre a programra, akik meghallgatják a diákok által kitalált és bemutatott projekteket – ezek vállalkozási ötletek, illetve innovatív megoldások a legkülönbözőbb problémákra. Ez egy jó lehetőség a cégvezetőknek, hogy megismerhessék ezeket az ötleteket, a diákok pedig bemutathatják saját elképzeléseiket, aminek az eredménye a szakmai javaslatok, tanácsok és különböző cégek által felajánlott jutalmak mellett akár állásajánlat is lehet. Mi egy szemináriumi óra keretében hallottunk erről a rendezvényről, Vincze Orsolya tanárnő javasolta, hogy vegyünk részt rajta. Ez egy olyan rendezvény, amit elsődlegesen a Közgazdaságtudományi Kar diákjai számára szerveznek, és tudtommal ez volt az első alkalom, hogy nem csak KTK-s hallgatók vettek részt.

Károlyi Lili: Nagyon sok olyan projekt volt itt, ami már csak egy befektetőre várt, hogy megvalósulhasson – természetesen a KTK-sok közül. Nekünk is a szeminárium keretében adta ezt a feladatot Vincze Orsolya tanárnő. Az első órán ki kellett választanunk egy olyan társadalmi problémát, amit fontosnak tartunk és amivel szeretnénk foglalkozni – gyakorlatilag bármit választhattunk. Több csoportban, számos témát dolgoztunk fel, többek között a pécsi Tüke Busz Zrt-vel, illetve a hallgatók tanulóhelyeinek lehetőségeivel is foglalkoztunk. Erre a problémára kellett kidolgoznunk egy olyan mérőeszközt, amivel az emberek adott témához való hozzáállását tudjuk mérni, ez jelentette a projektünk alapját.

Ha jól tudom, két külön csoportban voltatok. Mi volt a saját projektetek, milyen problémán dolgoztatok?

K.L.: A mi témánk a vendéglátás digitalizációja volt. Először készítettünk hozzá egy rövid interjút néhány kérdéssel, amit ezután minél több emberrel ki kellett töltetnünk. A vélemények alapján kategóriákat készítettünk, amelyekhez újabb kérdéseket fogalmaztunk meg, így egy komplex attitűdmérő-kérdőív készült el, amelyet 200 emberrel vettünk fel. Ennek az eredményét mutattuk be az iEXPO-n. A kérdőív elkészítése előtt beszéltünk egy szállodaigazgatóval is, ami nagyon hasznos volt, mert így arra tudtunk fókuszálni, ami számára is kérdéses volt. Számunkra a legfontosabb kérdést a kor jelentette, az volt ugyanis az előfeltevés, hogy 50 felett általánosan el fogják utasítani a digitalizációt – az eredmények viszont ezt megcáfolták.

G.A.: Mi a plazmaadással foglalkoztunk, ennek kapcsán hoztunk létre egy kérdőívet, megpróbálva felmérni, hogy az embereknek milyen motivációik vannak ezzel a jelenséggel kapcsolatban. Arra kerestük a választ, hogy mi befolyásolja azt, elmennek-e plazmát adni. Mivel az iEXPO miatt érdemesnek láttuk piaci oldalról megközelíteni a kérdést, a plazmacégek számára próbáltunk válaszokat és alternatívákat kínálni arra, hogyan tudnák saját magukat fejleszteni az emberek motiválása terén. Előnyt jelentett, hogy egy cégvezetővel is tudtunk interjút készíteni, ami segített a kérdőív kialakításában, hiszen így célzottan olyan kérdéseket tettünk fel, ami őt érdekelte. Több faktort is mértünk, többek között, hogy hogy állnak az emberek a társadalmi felelősségvállaláshoz, milyen szerepe van az anyagi motivációnak, milyen viselkedéses dimenziók mentén motiválhatóak, illetve, mekkora szerepe van a félelemnek vagy éppen az emberek általános tudásának a témával kapcsolatban, hiszen rengeteg tévhit kering a plazmaadással kapcsolatban.

Nagyon érdekes, elgondolkodtató eredményeket kaptunk.

Milyen tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodtatok, illetve hogyan éreztétek magatokat a rendezvényen?

K.L.: A mi projektünk sok tekintetben eltért a közgázos hallgatókétól, ezért először egy kicsit úgy éreztük, mi arról beszélünk, hogy mit találtunk ki, miközben a KTK-sok arról, hogy ők ezt már meg is csinálták – ezért egy kicsit furcsának találtuk a helyzetet. De alapvetően nagyon jó ötletnek tartom az iEXPO-t.

Az egyik legfontosabb tapasztalatom, hogy rájöttem, igenis van értéke annak, amit mi csinálunk: hiába különítik el élesen a tudomány és a piac világát, a tudás értékes, és ezt jó lenne tudatosítani a BTK-s hallgatókban is.

Itt fel kellett vennünk a versenyt olyan hallgatótársainkkal, akiket erre képeznek, akik ilyen kurzusokra járnak – ez egy kihívás volt, kimozdított a komfortzónámból, de pont ezért volt jó. Nagyon sok hasznos, informatív visszajelzést is kaptunk. Továbbá az is jó élmény volt, hogy a diplomázás előtti utolsó félévben még együtt tudtam dolgozni a barátaimmal egy ilyen komoly projekten.

G.A.: Igen, egy kicsit mi is kívülállónak éreztük magunkat, de ettől függetlenül én nagyon jó lehetőségnek éreztem. Ahhoz képest, hogy ez egy órai kötelező feladat volt, nekem személyesen sokat adott az egész folyamat. Mindenképpen kiemelném, hogy nagyon hasznos volt például az asszertív kommunikáció gyakorlására, arra, hogy megtanuljuk egy kicsit jobban eladni magunkat, ami nemcsak vállalkozóként – hiszen mi valószínűleg nem azok leszünk –, hanem pszichológusként is fontos. Tudd, mi az értéked és ezt meg is tudd mutatni.

Kérdőívet sem készítettem még soha korábban, ez is egy új élmény és kitapasztalandó folyamat volt, de nagyon élveztem. 

Vincze Orsolya tanárnő említette az órán, hogy akár nekünk is tehetnek állásajánlatot, amiben nem hittünk akkor, de végül mi is kaptunk egy névjegykártyát, ami óriási élmény volt.

Miért ajánlanátok a részvételt a jövőben más BTK-s hallgatóknak is?

G.A.: Rendkívül sok készség gyakorlására kiváló lehetőséget jelent. Főleg a diplomavédés félévében nagyon hasznos volt megtapasztalni, hogyan kell bemutatni és megvédeni azt, amit csináltunk, mert erre máshol nem nagyon volt lehetőségünk. Ezen kívül arra is jó volt, hogy kicsit kiszakadtunk a megszokott közegből, és teljesen más perspektívából láthattuk nagyon hasonló kérdések megközelítését.

Rengeteget tanulhattunk egymástól, és arról, hogy más szakterületek hogyan látnak bizonyos dolgokat, ezért nemcsak résztvevőként, hanem szimplán nézelődés, ötletmerítés céljából is érdemes elmenni.

K.L.: Valóban megtanít egy olyan nézőpontot vizsgálni, amit egyébként nem szoktunk – hogyan tudod eladni azt, amin dolgozol. Emellett akár álláslehetőséget is jelenthet, bár nyitottnak kell lenni, én sem a pszichológián belül kaptam ajánlatot. Nagyon tanulságos folyamat volt az ötlet születésétől a projekt megvalósulásáig, sok buktatóval, rengeteg munkával, de olyan skilleket tanultam belőle, amit soha máskor az egyetemen.

Ha jól tudom, tervben van egy BTK-s iEXPO is, kicsit más céllal és más néven, de egy hasonló rendezvény, ahova remélhetőleg olyan embereket hívnak meg, akik a mi szakterületeinkhez kapcsolódnak – itt még jobb lehetőségei lesznek a bölcsészhallgatóknak, én már nagyon várom.