„Pálmaágakat vettek és kimentek elé…” (Jn. 12:12-15; Zak. 9,9) – Hogyan tévedtem el Jeruzsálemben, égtem le a tűző napon, és cipeltem egy másfél méteres pálmaágat virágvasárnapon?

Majoros Andrea
2023.04.17.

A húsvét a kereszténység és mára már a populáris kultúra egyik elismert ünnepe, ami egyeseknek Jézus feltámadását, másoknak pedig a húsvéti tojások keresését, a locsolkodást és a húsvéti nyúl várását jelenti (mind a nyúl, mind a tojás a termékenység jelképei, amik kelta hagyományokból maradtak fenn). Azonban a virágvasárnap ismerete és szerepe elhalványul a nagypéntek, a húsvétvasárnap és a húsvéthétfő mellett. Izraeli tartózkodásom alatt mindenképpen szerettem volna részt venni legalább egy ünnepen, így rendkívül szerencsésnek éreztem magam, hogy a Szentföldön élhettem át a több száz éves hagyományt.

A szokás szerint a keresztények végigjárják azt az utat, amit Jézus is megtett szamárháton, miközben a helyiek pálmaágakkal kísérték őt, és levették a felöltőjüket, hogy Jézus és a szamara azon lépdeljenek. Ami az én zarándoklatomat illeti, a tüntetések, a pészah és a bonyolult tömegközlekedés igencsak nehézkessé tette az odajutást, ugyanakkor a korán kelés, a sokórás buszút és a változó időjárás ellenére is megért minden fáradságot.

Amikor négy óra alvás és két óra utazás után leszálltam a jeruzsálemi buszmegállóban, ahol életemben egyszer voltam csak, fel kellett idéznem, melyik buszra vagy vonatra lenne a legalkalmasabb felszállnom. Legutóbb volt némi segítségem (egy magyar turistacsalád vett a szárnyai alá, és együtt vettük nyakunkba a várost), másodszorra azonban kizárólag magamra és a Google-térképre hagyatkozhattam. A jeruzsálemi hagyomány értelmében a virágvasárnap a reggel hét órás misével kezdődik a Szent Sír-templomnál (a kereszténység szerint a Szent Sír-templom Jézus keresztre feszítésének, sírjának és feltámadásának a helye). Sajnos ez túl korai eseménynek bizonyult, mivel így is csak fél tízkor érkeztem meg. A fél háromkor kezdődő körmenetre viszont el tudtam menni, ami az Olajfák hegyéről (Jézus szenvedésének és Júdás árulásának a helyszíne) indult, és az Oroszlános kapun át a Szent Anna-zarándoktemplomig tartott.

Emlékeimből és a Wikipédiából táplálkozva, először a muszlim negyed felé vettem az irányt, ami a bazárjairól, szuvenírjeiről híres, illetve egy a négy jelentős vallási negyedből az óvárosban (a zsidó negyed, az örmény negyed és a keresztény negyed mellett). Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy kizárólag a Google-térképre hagyatkoztam, ami szerint a Bethphage-templom, avagy a körmenet kiindulópontja tíz perc gyaloglásra van Jézus agóniájának helyszínétől (mindkettő az Olajfák hegyén van, ám különböző pontokon). Azonban a GPS nem vette figyelembe, hogy az Olajfák hegyének temetője választja el a két helyszínt, amin nem lehet átmenni, így a tervezett fél órás buszozásból egy óra buszozás és fél óra fölösleges gyaloglás lett. Mivel már nem volt kedvem visszafordulni és újból megtenni ezt az utat, két órával a zarándoklat kezdete előtt érkeztem meg az Olajfák hegyének tetejére (az örmény negyedbe) víz, naptej és ennivaló nélkül a tűző napon. Úgy döntöttem, megszegem a saját szabályomat, miszerint turistacsomóponton nem veszünk vizet vagy ennivalót. Így kénytelen voltam túlárazott vízen és agyonfűszerezett főtt kukoricán élni, és elutasítani az asszertív árusokat, akik kétpercenként vizet akartam nekem eladni, illetve beszereztem egy ötdolláros pálmaágat is, amit sikeresen elvesztettem a kirándulás végén.




Az Olajfák hegyének zsidó temetője


Őboldogsága Pierbattista Pizzaballa pátriárka (technikailag püspök, az egyházszakadás idején a római egyház pátriárkának nevezte el a keresztes háborúk ókori városainak élén álló méltóságokat, illetve ő vezeti a zarándoklatot Jézus nevében) érkezése előtt szerencsére még volt lehetőségem körülnézni a helyi Bethphage-templomban. A templom építése még a 19. századba nyúlik vissza, elődje egy keresztes hadjárat alatt épült kolostor volt, és a hagyomány szerint néhány köve még Jézus bevonulása idejéről maradt fenn, így méltán népszerű zarándokhelyszínként szolgál egész évben.

Ahogy közelgett a körmenet kezdete, úgy jelent meg egyre több ember, beleértve a keresztény cserkészszövetségeket, akik abban a megtiszteltetésben vehettek részt, hogy vezethették a körmenetet. A zarándokok, az egyszerű turisták, az apácák és a papok együtt ünnepelve énekelték az egyházi énekeket latinul, héberül, arabul és angolul, pálmaágakkal a kezükben. A zenét sajnos nem ismertem fel a Hozsánna, hozsánna, hozsánna Dávid fiának! című éneken kívül, de némi utánajárás után megtudtam, hogy az utóbbi években eléggé népszerű lett a Jézus Krisztus szupersztár című musicalből is néhány részlet. A pátriárka fél órával a körmenet kezdete előtt érkezett meg a limuzinjában, ekkor lehetőség volt fotót készíteni vagy pár szót váltani vele, majd miután átöltözött, angolul, arabul és héberül mondott misét és beszédet, elindítva a körmenetet.




A körmenet egy nagyjából egy órás zarándoklatot jelent, amely során Bethphage-templomtól indulva több száz hívő és élményeket kereső turista fogott pálmaágat a kezébe, együtt énekelve a Hozsánna, hozsánna, hozsánna Dávid fiának! című éneket, áthaladva temetőn és a Gethsemane-kerten (az Olajfák hegyének azon részén, ahol Jézus imádkozott) az Oroszlános kapuig. Az Oroszlános kapu az egyik legjelentősebb jeruzsálemi kapu, ami a kapu melletti kőfalon lévő oroszlánokról kapta a nevét; a keresztény kultúrában Szent István-kapunak is nevezik. A kapu ismét a muszlim negyedbe vezetett, ahová belépve eljutottunk a végső helyszínre, a Szent Anna-zarándoktemplomba. Az éneklés még tovább folytatódott, ám a nehézkes tömegközlekedés miatt búcsút kellett mondanom az eseménynek.

Minden forróság, szenvedés, „felesleges körök” lefutása után elmondhatom, hogy megtiszteltetésnek és nagy privilégiumnak éreztem, hogy az egyik legjelentősebb vallási eseményem részt tudtam venni, és együtt osztozhattam az örömön a világ minden tájáról érkező zarándokokkal, apácákkal, papokkal és a többi hívővel.


Create Account



Log In Your Account