Minden megengedhető, ha valami művészet? Gyere – könyvkritika
A dán származású írónő, Janne Teller nevével már többször találkozhatott a magyar olvasóközönség, hiszen hazánkban a Gyere című könyve már az ötödik olyan alkotás, amit olvashatunk tollából. A Semmi és a Minden sikerszerzője most sem egyszerű témát választott, az eddigiekhez hasonlóan ebben a kötetben is nehéz kérdéseket boncolgat. Hol szükséges meghúznia a határt egy művésznek? Mi lenne egy szerkesztő feladata? Kié a felelősség egy könyv megjelentetésénél? Ehhez hasonló morális és filozófiai kérdésekre keresi a választ a könyv elbeszélője.
Egy borús téli napon Petra Vinter elmegy ahhoz a könyvkiadó-szerkesztőséghez, ahova állítása szerint egy olyan kézirat került, ami az ő tragikus történetét meséli el. A kiadó igazgatója nem tudja, mitévő legyen. Az ő felelőssége egy olyan könyv megjelentetése, ami megpecsételheti a nő életét, vagy az íróé, aki megírta ezt a történetet? Egyáltalán igazat mond a nő?
A regény rövidségének meg persze az elbeszélő belső vívódásainak köszönhetően nagyon csapongó és zavaros, de ezzel teljesen átadja és érzékelteti a téma komolyságát.
Az igazgató egyszerre dolgozik beszédén, amit a nemzetközi konferencián kell előadnia a könyvkiadás és az irodalom világának etikájáról, miközben felelevenednek benne a múlt fájdalmai, és a jelen, Petra Vinter esete is aggasztja.
Az egyik legnépszerűbb bestsellerszerző következő könyve vár kiadásra, ami rengeteg olvasót hozhat, ezzel pedig rengeteg pénzt is, mind a kiadónak, mind az írónak. De mi van akkor, ha igazat mond Petra Vinter, és a szerző ellopta a történetét? De a szerzők inspirálódhatnak az életből, hiszen mi másból nyerhetnék ötleteiket? Akkor mit lehet leírni, és mit nem?
A plágium az, amikor egy szellemi alkotást egy szerző lemásol, és a saját nevén közöl, pedig nem állna jogában, hiszen nem annak eredeti kitalálója, megalkotója. Hogy kapcsolható mindez ehhez? Itt nem egy irodalmi alkotást, hanem egy életeseményt dolgoztak fel, a valós személy engedélye nélkül. Ez akkor minek minősül?
„Az irodalomnak, amely a valóságon alapul, szükségszerűen hasonlítania kell a valóságra. Szükségszerűen a valóságból kell építkeznie.”
Mi másból tudna felépülni egy történet, ha nem a való élet pillanataiból? Valakinek elég egy személy, egy mondat, de valakit akár konkrét szituációk is inspirálhatnak egy történet megszületésénél. Persze nagy szerepe van a képzelőerőnek, nem muszáj földhözragadt műveket írni, de a legszürrealistább regényt is inspirálhatja egy valós pillanat.
Grafika: Gálfalvi Erika
A regény zsenialitása abban is megmutatkozik, hogy mi, olvasók is nehezen tudunk állást foglalni a kérdésben, hogy hogyan cselekednénk ebben a szituációban. Mind szép és jó, hogy valaki az életből merít ihletet, de ha ezzel életeket tehet tönkre, valószínűleg nem a könyv kiadása lenne a helyes döntés. Persze azon az emberen kívül, aki mindezt átélte, valószínűleg senki nem tudná, hogy Petra Vinterről szól a történet, de akkor sem lenne erkölcsös megjelentetni a könyvet ennek tudatában. De kinek kellene felelni mindezért?
„Túl lehet élni, amit mások követnek el ellenünk. De azt nem, amit mi csinálunk másokkal.”
A könyvkiadó igazgatója jogosan okolná magát, ha rábólintana a kiadásra, hiszen a végső döntést ő hozza meg. Hiába nem ő írta a regényt, mégis az ő lelkét nyomná a teher, ha napvilágot látna a történet. Hogy dönt ennek fényében?
Janne Teller új regényének megjelenését megosztó vélemények követték. Voltak, akiknek tetszett a filozofikus kérdései miatt, amikkel belevette az olvasót is az elmélkedésbe, de akitől távol állt ez a több mint 100 oldalon át olvasható belső monológ, azt untathatta a történet.
Engem személy szerint lenyűgözött a Gyere, mivel nagyon szeretem azokat a könyveket, amik elgondolkodtatnak, és nem csak olvasás közben, hanem utána is foglalkoztatnak, így bátran ajánlom azoknak, akik hasonlóan vannak ezzel, mint én.Te mit tennél egy ilyen helyzetben?
