„Mi más is lehetnék, csak csönd neked” – 80 éve született Cseh Tamás
80. születésnapját ünnepelte volna Cseh Tamás január 22-én. Mi járna neki, ha nem néma tisztelgés? Egy perc néma csend. Egy szál gitárjával egyfajta modern bárd volt, aki megénekelte a valóságot. Dalai sok esetben a mai napig aktuálisak. Így talán nem is némasággal kell tisztelegni egy ilyen karakter előtt, hanem azzal a gesztussal, hogy hangot adunk azoknak, akikről sokszor ő is énekelt.
Cseh Tamás nem csupán zenész, zeneszerző és előadóművész, hanem polgári foglalkozása szerint rajztanár is volt, persze nem utóbbi minőségében vált ismertté. A 2009-ben elhunyt, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas művész emlékére Budapesten szobrot is emeltek. Elsőre némi felháborodott visszhangot váltott ki az eredeti terv, ami Cseh Tamást indiánként ábrázolta volna, és csak üvegbe mart árnyéka lett volna az ismert kabátos alak, ami ma is látható a Szent Gellért téren, Budapest XI. kerületében. Cseh Tamás mint indián számos metaforikus értelmezést tesz lehetővé. A fejletlen eszközökkel a legyőzhetetlennek tűnő hódítók ellen küzdő indiánokat akár a magyar ellenállásként is felfoghatjuk a szocializmusban. De ennél sokkal fontosabb a tiszta szándék és a becsület, amit az indiánok jelképeztek. – írja az Index 2013-as, Cseh Tamásról emlékező cikke. Ezt a szabadságvágyat jelenítette meg az is, amikor fiatal éveiben twistelés miatt tiltották ki Balatonalmádiból. Megélte 56-ot, még gyerekként, és a forradalom utáni megtorlás végképp kiábrándította a szocialista rendszerből. Erre utalnak például Valóság nagybátyám című dal kezdősorai: Az eleinte egyetemeken rendezett koncertjeire százak jártak hallgatni őt, ezért a hatalom rendszeresen figyeltette, de retorzió sosem érte. Későbbi visszaemlékezéseiben furcsállta is, hogy hogyan lehetett az átkos rendszer három T-s kategóriájából a tűrtben. Szövegeiben hol burkoltan, hol nyíltan ágált a rendszer ellen, bár eleinte kifejezetten figyelt arra, hogy indirekt módon, utalásokkal fogalmazza meg gondolatait. ( Tíz év múlva… ) Saját bevallása szerint nem akart tanár lenni, azért ment tanítóképzőbe, mert így nem kellett bevonulnia katonának. Viszont amíg küzdött a művészeti karrierrel, váratlanul beleszeretett a tanításba. Egy olyan kőbányai iskolában tanított rajzot, ahol a diákok többsége hátrányos helyzetű cigány gyerek volt, de azt vallotta, ha a tanár szemfüles, akkor képes olyan „csapdát” állítani a gyerekeknek, amibe ha belesétálnak, maguk is rácsodálkozhatnak, milyen ügyesen tudnak alkotni. Tanítói pályafutásának később a zeneszerzés és a fellépések vetettek véget. Első találkozása híres szerzőtársával, Bereményi Gézával így történhetett: Cseh Tamás 1970 körül Rákospalotáról gyalogolt haza Buda felé. Meglátott egy csapat srácot, ahonnan felismert valakit, és átkiáltott az út túloldalára. Végül a Dohány utcában kötöttek ki, ahol hajnalig szórakoztak. A társasággal ment Bereményi Géza is, akivel szóba elegyedtek. Bereményi valahonnan tudta, hogy Cseh Tamás szokott gitározni, felajánlotta, hogy írna rá szöveget. Innen indult minden. Egy 1999-es portréfilmben azt mondta, hogy ő és Bereményi olyanok voltak, mint két bogárgyűjtő az albérletben. Semmit nem akartak megmutatni a dalokból a világnak. Szerencsénkre nem így történt. Zenei karrierjüket nehéz lenne összefoglalni, több albumot is kiadtak, és rendszeresen felléptek. Cseh Tamás azt tartotta, hogy a lemez arra jó, hogy visszaidézze azt, milyenek voltak az élő előadások. Az ikonikus szerzőpáros ezernél is több dalt írt, és huszonegy lemezt adott ki. Cseh Tamás 35 éve játszott, de a 2006-os, utolsó koncertje előtti beszélgetésében bevallotta, hogy még mindig izgul. Megismételhetetlen. Dalaiban tükröt tartott a magyar társadalomnak és a rendszernek, amiben élete nagyját leélte. „Ha én meg nem nevezem, más senki sem meg nem nevezi azt a kevés, azt a kevés, nem is tudom, hogy micsodát, amiben voltam szereplő... Márpedig, ahogy ez kinéz, megnémulok, s az a kevés is tűnni fog” ( Micsoda Útjaim ) Ha bolyongnál még az életműben, ajánlom a Cseh Tamás archívum összefoglalóját.. „Nem a külsőségek határozták meg indiánságukat, hanem a szabadság, az élet egyszerűsége, ami szemben állt a kommunista Magyarország nyomasztó, központosított, államilag elbutított világával”
„Elutazott tőlünk családunk egyik tagja, akit oly hőn
szerettünk, egy Valóság nevű nagybátyánk.”„Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen”
