Humor, önirónia és interaktivitás: így tanít az év oktatója

Prezsnyák Péter
2021.11.07.

Borda Viktória a PTE BTK szociálpolitika mesterszakján végzett oktatói tevékenységével kiérdemelte az Év Oktató Díjat, amit nagy megtiszteltetésnek és pozitív visszajelzésnek tart munkájával kapcsolatban. Ennek apropóján kérdeztük. Tanári pályáról, kutatási területekről, tanulást segítő módszerekről és arról is beszélgettünk, mire számíthat, aki ezen a szakon szerez mesterdiplomát.

PécsiBölcsész: Hogyan indultál el a tanári pályán, és miért a szociálpolitikát választottad?


Borda Viktória: Jogi pályára készültem, családi okokból is efelé orientálódtam. Annak idején viszont elkísértem egy osztálytársamat nyílt napra, aki a szociális munkát nézte ki magának. Én ekkor még nem is igazán tudtam, mi ez valójában, a szociálpolitikát pedig végképp nem. Annyira meggyőző volt az egyik előadás, hogy azonnal tudtam, ezt szeretném tanulni.


Mivel érdekelt a történelem, a politológia és a hétköznapi történések, jó iránynak tűnt.


Felvételiztem, és fel is vettek, azóta pedig itt ragadtam. Itt végeztem osztatlan képzésen, mondhatni az iskola saját neveltjeként dolgozom is itt oktatóként. 


PB: Van valamilyen kedvenc témád, kutatási területed?


B.V.: Mostanában a városfejlesztés az, ami érdekel és aktuális. Főleg a részvételiség kérdésével foglalkozom e téren,


a szociálpolitikán belül pedig a jövedelemtranszferek az én szakmai területem. 

PB: Ki tudnád fejteni kicsit ezt a területet és a munkáidat? Mit takar a jövedelemtranszfer kifejezés?


B.V.: Ez lényegében a jóléti rendszerekhez köthető, újraelosztásokból származó jövedelmeket jelenti.


Célja a munkaerőpiaci hiányosságok, jövedelemkiesések kompenzálása.


Nem mindegy, hogy milyen elvek alapján osztjuk ki ezeket, és ki mekkora mértékben részesül belőle. 




Fotó: Kertész Rita


PB: Év Oktatója Díj. Mit mond neked ez az elismerés?


B.V.: Meglepődtem, nem számítottam rá. Óriási megtiszteltetés, és természetesen nagyon örülök neki. Egyfajta pozitív visszajelzésként tudnám értékelni, hogy jó, amit csinálok. Legalábbis hallgatói részről egészen biztosan. Szeretem, ha a diákok értik és szeretik azt, ami az órán történik.


Ezzel a visszajelzéssel szeretnék a továbbiakban is a mostani úton haladni, a jelenlegi tanítási módszerek megtartásával. 

PB: Ha már a tanítási módszereknél tartunk: mi a te titkod, vagy mit gondolsz hosszú távon jól működő, hatékony technikának?


B.V.: Jó helyzetben vagyok abból a szempontból, hogy elsősorban elméleti tárgyakat oktatok. A szociálpolitika is ilyen terület.


Ez olyan, ami mindenkit érint, és a hallgatók is értik, hogy rájuk is hatással vannak az órán elhangzó történetek.


Szeretem a humort és az öniróniát, persze csak az egészséges keretek között. Ami szintén nagyon fontos, az az interaktivitás. Szívesen beszélgetek a hallgatókkal, és nyugodtan kérdezhetnek bármikor. Több esetben meg is vitatjuk a diákok által hozott példákat.


PB: Módszertanilag ki tudnál emelni egy-egy részt, ami szerinted különösen hatékony a tanári pályán?


B.V.: Ha nem is módszertanilag, de úgy gondolom, a közvetlenség és a nyitottság megléte nagyon fontos. A saját példámból adódóan én inkább ezeket tudnám kiemelni.


Ha megvan a jó kapcsolat a hallgatók és a tanár között, abból általában valami pozitív dolog szokott kisülni. 

PB: Az elhangzottak azt sugallják, hogy az interaktív órákban rejlik a sikered. Hogyan élted vagy éltétek meg hallgatóiddal a járványt és a távolléti oktatást?


B.V.: Oktatói szempontból nagyon kritikus időszak volt, habár elhiszem, hogy a diákoknak sem volt sokkal könnyebb a helyzetük.


Online előadást tartani úgy, hogy 90 percen keresztül csak saját magamat és a kivetített diákat látom, az nem épp az én világom.


Főként azért is, mert a számomra legfontosabb értékek vesztek el: a reakciók, a visszajelzések hiánya nagyon negatív tapasztalat volt. Sokszor még a technikai feltételek sem voltak a legjobbak, ami nehezítette a kommunikációt. 


PB: Akkor mondhatjuk, hogy jelenléti vs. távolléti oktatás 1-0?


B.V.:


Egyértelműen, igen.


A hallgatóim visszajelzése alapján ők is inkább ezt preferálják. Ez talán jó jel nekünk, oktatóknak is. 




Fotó: Kovács Gréta


PB: Ha mégis ki kellene emelni valami pozitívat a távolléti oktatással kapcsolatban, mi lenne az?


B.V.: Több tanulást segítő program is elterjedt, bizonyos technikák azért jól működtek és hasznos volt megtanulni őket.


A digitális skillek terén sokat fejlődtünk, oktatói és hallgatói részről egyaránt. 

PB: Milyen szakdolgozatot írhat, aki hozzád fordul?


B.V.: Jellemzően városrehabilitációs témákról van szó, de a szociálpolitikai ellátórendszer elemzése is népszerű téma.


Jóléti társadalom, munkaerőpiaci helyzetek, de bármire nyitott vagyok, és akár témát választani is tudok segíteni, ha valaki egy-egy részterületen belül még nem igazán tudja, miről írna.

PB: Mit hoz a jövő?


B.V.: Szeretnék minél több hallgatót, nemzetközi vonalról is.


Kiléptünk a kezdeti körből, és egyre sokszínűbb a szak (szociálpolitika mesterszak – a szerk.), és jó látni, mikor minél többféle kötődésű ember találkozik egymással az órákon.


Mondhatnám még természetesen a tudományos előrehaladást is, a publikációk gyarapítását és az aktív életet e téren is. 


PB: Miért válassza valaki a szociálpolitika szakot, és milyen pozíciókban lehet elhelyezkedni tapasztalataid szerint a végzést követően?


B.V.:


Aki nyitott a világra és úgy érzi, hogy képes a befogadásra és elfogadásra, illetve értékelni, majd javítani is tudja a körülötte lévő világot, azt tárt karokkal várjuk.


A szociális munka az kifejezetten egy szakterület, amiben el lehet helyezkedni, míg a szociálpolitikával kapcsolatban az a jó, hogy nagyon könnyen konvertálható tudást ad. Ezzel minisztériumi, projektíró és egyéb, városfejlesztéssel kapcsolatos pozíciókra is jelentkezhetnek a végzett hallgatók. Akár menedzseri, szakértői tevékenységeket is elláthatnak a mesterdiplomások. Széles a paletta.



Create Account



Log In Your Account