Egyetem helyett London – Interjú Tamer Eid Mirjammal

Ha jól tudom, 2018-ban jelentkeztél a Gór Nagy Mária Színitanodába, és sikertelen lett a felvételid. Ez milyen érzés volt számodra?

Igazából számítottam rá, hiszen a színészi képzésekre nagyon nehéz bekerülni.

Úgy indultam neki az egésznek, hogy ha nem vesznek fel, akkor biztos, hogy kimegyek Londonba, mert világot akartam látni.

Tehát nem érintett meg annyira, mert mélyen magamban inkább utaztam volna.

Miért pont London? Honnan voltál ilyen biztos benne, hogy ott akarsz szerencsét próbálni?

Nem tudom, miért, de már kis korom óta nagyon közel áll a szívemhez ez a város.

Mindig is szerettem az angol nyelvet, de Amerika elég távoli, ezért több esélyt láttam arra, hogy Londonba kijutok egyszer.

Meg anyukám is volt kint fiatal korában, és mikor mutogatta a rengeteg képet, én is beleszerettem.

Egyszerű volt a kijutás, a szállás és a munkakeresés?

Viszonylag egyszerűen ment, igen, viszont azt gondolom, elengedhetetlen a kezdőtőke. Nekem egyszerűbb volt, mert anyukám ismerőse segített az intézkedésben. Náluk béreltem egy szobát, és neki köszönhetően kaptam munkát. Először 5 hónapra mentem ki, akkor a Domino’s pizzériában dolgoztam, kezdésnek, gondoltam, jó lesz.

Kellemes kis közösség volt, barátságokat kötöttem, jól éreztem magam.

Nyárra hazajöttem, aztán augusztus végén újabb 8 hónapra kiutaztam. Tovább szerettem volna maradni, de a Covid miatt haza kellett jönnöm. Másodszorra egyedül intéztem otthonról a munkát és a szállást, akkor egy belvároshoz közeli szobát béreltem a barátnőmmel, és végül egy Subway gyorsétteremben dolgoztam.

Élvezted ezeket a munkákat és az ott töltött időt?

Igazából ott jöttem rá, hogy nem nekem való a vendéglátás, nem tudnám ezt csinálni életem végéig.

Arra jó volt ez az időszak, hogy kint lehettem, megismertem új embereket, meg megtanultam, mi az a munka.

De rájöttem, hogy inkább tovább szeretnék tanulni. 

Grafika: Buda Klaudia

Mi mindennel gazdagodtál ez az időszak alatt?

Nagyon sok mindennel. Nyelvtudással nagyon, mivel Londonban teljesen máshogy fogják ezt fel, nem érdekli őket, hogy tökéletes-e a nyelvtanod, az a lényeg, hogy meg merj szólalni. Nem foglalkoztak vele, hogy jól mondom a dolgokat, vagy sem, tehát ez nagy bátorságot adott, hogy beszéljek. Meg a kint töltött idő nem csak abból állt, hogy éjjel-nappal dolgoztam, volt szociális életem is. Új barátokat szereztem, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, meg buliztam, és felfedeztem a várost. Ott pezseg az élet, akármikor elindultunk valamerre, mindig volt valami. Meg megtapasztalhattam, hogy milyen Magyarországon kívül élni.

Sokan azt hiszik, hogy külföldön jobb az élet, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy más.

Teljesen mások az emberek szokásai, teljesen máshogy nevelkedtek, más a felfogásuk. Ezért nekem is kicsit máshogy kellett éljek, és a kint töltött idő teljesen megváltoztatta a gondolkodásomat, a legpozitívabb értelemben.

Utólag visszagondolva szerinted jobb, hogy nem mentél egyetemre, és inkább világot láttál?

Igen, teljesen így gondolom. Nagyon sok mindennel gazdagodtam, nagyon sokat tanultam, életem legjobb döntése volt kimenni.

Mit üzennél azoknak, akik egyetem helyett szintén világot látnának, csak félnek belevágni?

Szerintem aki csak azért megy továbbtanulni, hogy csináljon valamit, annak egyáltalán nem kell elsietnie a jelentkezést valamilyen szakra.

Én is 24 éves vagyok, és még nem fejeztem be a BA-t, de nem érzem úgy, hogy bármivel is el vagyok késve. Ha valaki világot szeretne látni, vagy kipróbálni magát az életben, akkor inkább tegyen így, és azt csinálja a szabad idejében, amit igazán akar.

Ha téged is vonz az utazás és a kalandos élet, akkor ne félj belevágni az ismeretlenbe, hiszen hihetetlenül jó dolgok várhatnak rád. Ha egyetem helyett vagy mellett szívesen utaznál, akkor ne félj elindulni, nyugodtan kérj segítséget azoktól, akik már átélték a kezdeti nehézségeket. Nem vagy elkésve semmivel, kipróbálhatod magad, ahol szeretnéd, és majd visszaülsz az iskolapadba, ha igazán arra vágysz.