Denis Villeneuve korunk egyik legkiemelkedőbb rendezője, aki már bizonyította, hogy számos zsánerben tud maradandót alkotni. A sci-fi sem idegen számára, a 2016-os Érkezéssel és a 2017-es Szárnyas fejvadász 2049-cel öregbítette a műfaj hírnevét, ráadásul utóbbi esetben azt is megmutatta, hogy valaki más univerzumát remek érzékkel tudja kibővíteni. A Dűne (1965) című könyv adaptálása egy olyan kihívás, amibe már korábban David Lynch is belebukott, ám Villeneuve sikerrel vette a nehézséget, a 2021-es Dűne sikeres lett mind a nézők, mind a kritikusok körében. Habár jogos lehet az a megjegyzés is, hogy az egész film csak egy elnyújtott felvezetés, aminek végre megérkezett a következő fejezete.
Kathryn Stockett könyvét, A segítséget 2009-ben adták ki, majd 2011-ben Tate Taylor rendezésében jelent meg filmként. A főszereplőket többek között olyan neves színészek alakították, mint Viola Davis, Octavia Spencer és Emma Stone. A jónevű szereplőgárda meg is hozta az eredményt: a film egyszerre aratott sikert a nézők és a kritikusok között.
Furcsa, ám érdekes trendekkel gyakran találkozunk manapság. Ahogy online tartalomfogyasztóból egyre több van, úgy tartalomgyártóból is, ráadásul bárki készíthet szívéhez közeli értékeket. Az ilyen tartalomhullámok rengetegében általában van néhány pionír, akik igazán kreatívan tudják tolmácsolni gondolataikat, ezáltal akár műfajteremtőkké is válhatnak. Erre remek példákat szolgáltat nekünk az egyik korai videómegosztó közösségi oldal, a YouTube. Itt lett népszerű Casey Neistat a vlogokkal, Vsauce az ismeretterjesztő tartalmakkal, de itthon is kiváló képviselője volt ennek a vonulatnak FreddyD a videojáték-elemzéseivel.
Martin Scorsese októberben megjelent új filmje, a Megfojtott virágok (Killers of the Flower Moon, 2023) már a forgatás alatt óriási médiafigyelmet kapott, a premier után pedig sorra jelentek meg az alkotást dicsérő, a rendezőt magasztaló kritikák. A következőkben ezeket a kritikákat, valamint Pápai Zsolt – a Filmtudományi Társaság tagja – Örökletes betegség: a hollywoodi film indiánképének máig meglévő anomáliáiról című konferencia-előadását felhasználva fejtem ki a saját álláspontomat a filmmel kapcsolatban.
A hosszú kényszerszünet után Johnny Depp végre újra vászonra került. A Depp kontra Heard válási botrány után a Jeanne du Barry (2023) című filmben való szereplés a nagy lehetősége a visszatérésre. Depp kiváló színész, ám a pereskedés miatt úgy tűnt, hogy végleg elásta színészi karrierjét. Legutóbb 2019-ben szerepelt A barbárokra várva (2019) című filmben, ezután a per miatt nem kérték fel több szerepre. A meglévő szerződéseit is felbontották, így a Legendás Állatok: Dumbledore titkaiban (2022) Mads Mikkelsen vette át az általa megformált karaktert. 2022 végén Depp megnyerte a pert, aminek hatására a filmvilág visszafogadta. Mióta kiderült, hogy ő fogja játszani XV. Lajost a francia művésznő, Maïwenn legújabb filmjében, minden tekintet rá szegeződött.
Csukd be a szemed! Képzeld el a tökéletes társadalmat! Nincsenek megoldhatatlan társadalmi problémák, vérre menő politikai ellentétek, maradi előítéletek és a szabadságot sem korlátozzák. Ez nem az a film.
Szeptember végén rendezték Reisz Gábor legújabb filmjének premier előtti vetítését az Apolló Moziban. A két és fél órás játékidejű filmdráma megtekintése után maga a rendező is ellátogatott szeretett művészmozinkba egy beszélgetés erejéig, melyet Árkovits Amaryl pszichiáter vezetett.
Nem hiszem, hogy bárkinek magyaráznom kellene a cikk címében szereplő dalt. Ha megállítanék az utcán egy 15-30 év körüli egyént, akkor biztos képes lenne legalább egy dalt felidézni a sheffieldi Arctic Monkeys zenekartól. Idén éppen egy évtizede adták ki azt a bizonyos lemezüket, ami szupersztár státuszba repítette őket, és misztikumot adott a létezésüknek is.
A 2022 októberében bemutatott Tár című film 2023 februárjában került a magyar mozikba, és bár nem ért el egyetemes népszerűséget az itthoni nézők között, mégis 61 díjat nyert idén, köztük egy Golden Globe- és egy BAFTA-díjat (viszont a hat Oscar-jelölésből egyet sem kapott meg). A film témája és felmerülő morális kérdései napjainkban is relevánsak, ezért érdemes közelebbről is megvizsgálnunk az alkotást.
A brit és amerikai klasszikus irodalmi műveket előszeretettel viszik a szélesvászonra. Kis túlzással, szinte minden évben beülhetünk a legújabb Jane Austen-, Brontë-, vagy Dickens-adaptációra. Ugyanakkor a kortárs szépirodalom számos kevésbé ismert „gyöngyszemet” kínál számunkra, amik csak arra a lehetőségre várnak, hogy egyetemes népszerűségre tegyenek szert. A Poor Things című regény leginkább csak az irodalmárok fülében csenghet ismerősen, viszont a közelgő film talán meghozza a kedvet a regény elolvasására is. A cikk a regény iránti érdeklődőknek nyújt némi ismertetést.
A 21. század elején annyira nem volt nyilvánvaló, hogy a rockzene idősödő zenészei és zenekarai fent tudnak-e maradni a nagy trendek hullámán, és meglovagolni azokat, valamint olyan lemezeket kiadni, amik kiállják az idő próbáját. Hovatovább az sem volt biztos, hogy a zenekarok megmaradnak-e időskorukra, de ha mégis így történik, fognak-e arénákat megtölteni, mint fénykorukban? Nos, a választ a Covid utáni időszak adta meg a legjobban.
A közösségi média szinte példátlan módon kapta fel idén a Barbie és az Oppenheimer filmeket, miután kiderült, hogy a két alkotás egy napon fog debütálni a mozikban. Gyorsan kreáltak is egy Barbenheimer hashtaget hozzá, és mindenféle összevont előzeteseket. De Greta Gerwig és Christopher Nolan mozija sokkal több annál, minthogy hagyjuk a közösségi médiafelületeknek a bármilyen szintű összehasonlítást.
Itt a nyár, a jól megérdemelt pihenés ideje, amikor hirtelen túl sok szabadidő szakad a nyakunkba, és előfordul, hogy nem tudjuk, mit tegyünk vele. Ilyenkor a legjobb elővenni azokat a könyveket, amelyeket mindig is el akartunk olvasni, de valahogy sosem volt rá időnk. Ebben a könyvajánlóban öt klasszikust hoztam, amelyekről úgy gondolom, hogy mindenkinek el kéne olvasnia őket legalább egyszer. Öt könyv, öt utazástörténet; a szó szerinti úton levésről, a lelki bolyongásról és fejlődésről, az eltévedésről és a helyes út megtalálásáról.
Az egyetemi élet első éve mindenki számára teljesen újfajta kihívásokat hoz, és A félkegyelműt olvasva újra átélhetjük ezt az olykor ijesztő, máskor izgalmas és vicces élethelyzetet. A török főhősnő, Selin, a beilleszkedéséről és a nyelvi akadályok leküzdéséről is mesél, hiszen nem ismer lehetetlent, ha önmaga kibontakoztatása és egy magyar fiú meghódítása a cél.
Veled is előfordult már, hogy megkérdezték tőled, mi a kedvenc filmed, és hirtelen számtalan alkotás jutott eszedbe, egyik jobb, mint a másik, végül pedig nem tudtál egyetlenegyet kiválasztani? Valóban nehéz dűlőre jutni, és csak egy filmet megnevezni, hiszen számos új alkotást fedezünk fel, vagy régi kedvenceket nézünk meg újra. Hajlamosak vagyunk mindig azt megnevezni, ami legutoljára fogott meg minket, és aminek jelenleg is a hatása alatt vagyunk. Ez természetes és érthető, de vajon létezik-e állandó, „örök” kedvencünk? Számomra Robert Zemeckis ikonikus alkotása, a Vissza a jövőbe című trilógia az igazi jolly joker, ha a kedvenc filmemet akarom megmondani, a közelmúltbeli élményektől függetlenül.
A KACAJ zenekar színes palettáján hozta el nekünk a folkpop motívumaival keresztülszőtt új albumát „Utólag színezett” címmel. Az album olyannyira új, hogy a mai nap folyamán debütált, így a hallgatóközönség hegyezett fülekkel és tárt karokkal várva hallgathatja meg a pécsi kötődésű banda legfrissebb alkotásainak gyűjteményét.
Feloszlott a Ricsárdgír, Magyarország talán egyik legmegosztóbb zenekara, akiknek bár rengeteg rajongója van, sokakból ellenérzéseket váltott ki az általuk is „zajzenének” nevezett stílus, amit képviseltek. Az viszont tagadhatatlan, hogy a zenéjük egyedi és különleges. Nagyon széles skálán kipróbálták magukat a műfajok terén, ezt ők art-fart pop-ként definiálták, aminek bár nem sok jelentése van, valahogy mégis lefedi a valóságot.
Valahogy tőlem távol álltak azok az előadók, akiket hasonlónak éreztem egy kicsit Billie Eilish-hoz. Tartott ez egészen addig, amíg 2019-ben szembe nem jött velem az előbb említett előadó bad guy című dala, onnantól kezdve megbarátkoztam a hozzá hasonló stílusban alkotókkal. Odáig fajult ez a dolog, hogy a tavalyi Szigeten már kíváncsian vártam Holly Humberstone koncertjét, és most ott tartunk, hogy izgatottan nyomtam rá a play gombra Boebeck debütáló lemezén.
Habár a maga korában nagyon meghatározó személyiség volt, mára a fiatalok körében kevesen ismerik Allen Ginsberg nevét. Pedig nem akárkiről van szó, hanem a beatnemzedék egyik kultikus alakjáról, egy örök lázadóról, kísérletezőről és nem mellékesen egy íróról, aki képes volt teljesen átformálni a költészetről alkotott felfogást.
Amikor egy gyermeknek hirtelen kell felnőnie, és minden nehézség az ő vállát terheli, elképzelni sem tudjuk, min mehet keresztül. A Hat hét című film ebbe nyújt betekintést nekünk, hogy lássuk, milyen az, ha egy kamasz nem csak felnőttet játszik, hanem a nyomás miatt azzá is válik.
Kilencévnyi hallgatás után új, ütős albummal jelentkezik az Elysion. A Bring Out Your Dead a Massacre Records lemezkiadó gondozásában jelent meg 2023 márciusában.
A dán származású írónő, Janne Teller nevével már többször találkozhatott a magyar olvasóközönség, hiszen hazánkban a Gyere című könyve már az ötödik olyan alkotás, amit olvashatunk tollából. A Semmi és a Minden sikerszerzője most sem egyszerű témát választott, az eddigiekhez hasonlóan ebben a kötetben is nehéz kérdéseket boncolgat. Hol szükséges meghúznia a határt egy művésznek? Mi lenne egy szerkesztő feladata? Kié a felelősség egy könyv megjelentetésénél? Ehhez hasonló morális és filozófiai kérdésekre keresi a választ a könyv elbeszélője.
Péntek Orsolya írónő mély kötődése Pécs városához már az első könyvében, Az Andalúz lányaiban is megjelenik, ahol több gyermekkori emlékét is felidézi, melyek a Pécsett élő nagymamájához kötődnek. A tavaly szeptemberben megjelent legújabb regénye, a Vénusz jegyében pedig egy valódi szerelmi vallomás a városhoz.
Január 31-én vendégül látta érdeklődőit az Apolló mozi, ahol a Pécsi Oktatási-Nevelési Társulás által szervezett „PONT ON – Alternatív tanítási nap” keretein belül megnézhettük a Larryt, Bernáth Szilárd első filmjét, mely nagy csöndet hagyott maga után. A közös filmnézést egy kötetlen beszélgetéssel zártuk, a meghívott vendég Beck Zoltán volt, a 30Y frontembere és a Romológia és Nevelésszociológia Tanszék adjunktusa. A beszélgetés során szó esett a rapről, a művészet erejéről, arról, hogy mikor hiteles egy alkotás, a perifériára szorult fiatalokról, és még persze sok minden másról, amit Larry története felvetett bennünk.
Keresve is aligha találnánk olyan embert, aki akár gyerekkorában, akár már felnőttként ne látott volna legalább egy Disney-mesét. Mickey Egér, Donald Kacsa, Goofy – csak néhány név a leghíresebb mesefigurák közül, akiket az amerikai filmstúdiónak köszönhetünk. A szerény körülményekből induló, ám magát világhírű animációs és rajzfilmgyártóvá kinövő Disney az idei év októberében ünnepli alapításának 100. évfordulóját. A jeles alkalomról megemlékezve az alábbiakban következzen néhány érdekesség a kaliforniai óriás közel egy évszázados múltjából.
Az Avatar minden idők legsikeresebb, legnagyobb bevételt elért filmje – bár ez megbillenni látszott 2019-ben, amikor megjelent a Marvel-univerzum egyik nagy korszakát lezáró, Bosszúállók: Végjáték című film. A 2009-es, közel háromórás rész után először nem is számítottunk folytatásra, majd felröppent a hír, miszerint a rendező, James Cameron bizony dolgozik a következő részen. Ez mégis annyira hihetetlennek tűnt a rengeteg – szám szerint hat – halasztás után, hogy a megjelenést illetően csak az első hivatalos előzetesek után lehettünk biztosak. 2022. december 14-én pedig véget ért a várakozás, és azt kell hogy mondjam, megérte!
Nehéz eldönteni, hogy a Netflix legújabb top 10-es sorozatának a hangzása vagy a látványvilága lenyűgözőbb-e, mindenesetre a nyolcrészes első évad egyértelműen egy minden érzékszervet maximálisan lekötő keszekuszaság, ahol senki és semmi nem az, mint aminek elsőre látszik. A kosztümös történelmi sorozatnak induló, rejtélyes elemekkel dúsított első rész után a sötét hangulatú epizódok itt-ott thrillerbe csapnak át, csak hogy a nyolcadik rész végére egy egészen más műfajba (spoiler alert), a sci-fi világába érkezzünk meg. De a skandináv krimik korában mit is várhatnánk a meglehetősen északias nevű német szerzőpárostól, Jantje Friesétől és Baran bo Odartól… oké, őszinte leszek, nem ezt.
Szeptember 1-jén hazánkban is megjelent a sokadig Hamupipőke-film, a Hamupipőke három kívánsága, ami most norvég köntösbe bújtatta a történetet, és északra varázsolta a film nézőit. De érdemes volt megszületnie a filmnek a rengeteg átdolgozás mellett, vagy csak a skandináv táj tette különlegessé az egészet?
A női olvasóknak szánt könyvajánló után ideje volt, hogy megjelenjen egy olyan, ami az urak figyelmét is megcélozza. Ezúttal is három olvasnivalóval készültem, fogadjátok őket érdeklődéssel. (Az ajánló helyenként spoilert tartalmazhat.)
Ruben Östlundról bátran ki lehet jelenteni, hogy a fekete komédia és a szatíra műfajok nagymesterévé vált. A svéd rendező 2014-es, egy házastársi kapcsolat nehézségeit bemutató Lavina című filmjét Arany Pálmára is jelölték. Három évvel később A négyzet című szatírája meghozta neki a cannes-i filmfesztivál legnívósabb díját, és még Oscar-díjra is jelölték legjobb idegen nyelvű film kategóriában. Ezért is várták sokan a rendező új filmjét, A szomorúság háromszögét, amely beváltotta a hozzá fűzött reményeket, szintén megnyerte a Pálmát, és egy kiemelkedő komédia lett a divatvilágról, illetve a szegények és gazdagok közti ellentétről.
Aki már olvasott tőlem könyves cikket, az valószínűleg tudja, hogy főképp regényeket, illetve novellásköteteket szoktam ajánlani. Azonban néha másra is szüksége van a léleknek, és ebben az ajánlóban ezen a „máson” lesz a hangsúly: szeretnélek megismertetni benneteket a jelen, a történelem és természetesen az irodalom színpadán feltűnő legerősebb nőkkel.
Régóta nem titok, hogy a színészek, zenészek és egyéb hírességek vagy celebek sajnos gyakran esnek a drogfüggőség áldozatául. Sőt, történeteiket sokszor tárják az emberek elé, ezekből pedig az esetek nagy részében sikerkönyv és/vagy -film válik. Ám ezeket az elbeszéléseket legtöbbször idealizálják és dramatizálják a könnyebb emészthetőség érdekében, ahogyan az a Toxikoma című filmmel is történt. Ugyanaz a történet könyv formájában viszont sokkal hitelesebben és egyedibben mutatja be Szabó Győző kihívásokkal teli életét.
Valószínűleg sosem ismerem meg Wes Anderson munkásságát, ha egy másik osztályba kerülök a gimiben, és valószínűleg eszembe sem jut, hogy megnézzem A Francia Kiadást (2021), ha a volt osztálytársaim nem látogatnak meg október végén. Az egész moziba menetel apropója az Apolló megmutatása lett volna. Ehelyett olyan élménnyel gazdagodtunk, amire – azt hiszem, bizton állíthatom – egyikünk sem számított.
A Nagykarácsony című film 2021. november 25-én debütált a mozikban Tiszeker Dániel rendezésében, megalapozva ezzel az ünnepi hangulatot. A karácsony mint téma önmagában eléggé lerágott csont, nehéz újat mutatni, amit ne láttunk volna már ezer másik hasonló filmben, de persze rengeteg oldalát fel lehet dolgozni az eseménynek, amikből kisülhetnek érdekes történetek. Hogy alakult ez ennek a filmnek az esetében? Képes volt valami újjal előállni a rendező, vagy ismételten egy slampos karácsonyi történettel bővült a filmipar?
Országszerte botrányos visszhang, média befolyásolta morális kérdések és éles ellentétek mentén töredezett közvélemény – kissé ambivalens érzéseket kelt, mikor ezzel a leírással egy filmnek nem csupán a cselekménye jellemezhető, de maga a hangulat is, amit kivált már bejelentésekor. Az elmúlt hónapok a legmegosztóbb, valós eseményeket feldolgozó magyar politikai filmtől voltak hangosak, ám a valóság csupán nyomokban fedezhető fel az Elk*rtuk című alkotásban, ezért nem is célom belekeveredni e téma szövevényes labirintusába. Ehelyett hámozzuk le róla az aktuálpolitikai visszhangok selyemköntösét, és lássuk, mi rejtőzik alatta; mi marad, ha pusztán egy fiktív, akcióelemekkel ellátott krimiként értelmezzük!
A cikk spoilert tartalmaz.
Tavaly óta vártam erre a filmre (akkor dobta fel a trailert a YouTube), ezért nem is hezitáltam, amikor olvastam, hogy az Apollóban lesz a premier. Az előzetes alapján egy irgalmatlan jó filmre vettem jegyet. Vigyázat, helyenként spoilert tartalmaz!
1892. október 28-án vetített először rajzolt mozgóképet a falra Émile Reynaud, egy ambiciózus francia mérnök kis párizsi mozijában. A Nemzetközi Animációs Szövetség (ASIFA) 2002-ben az évforduló alkalmából kinevezte ezt a napot az animáció világnapjának. A jeles napon az ASIFA-nak köszönhetően erre az eseményre és az animáció társadalmi szerepére emlékezünk.
Igaz, hogy a legtöbb film már a megjelenése után pár héttel elérhető a legtöbb kalózoldalon, az mégsem ugyanaz az élmény, mint ha a hetedik sor piros-poros székein ülve izgulnánk végig őket. Ebben a cikkben öt ígéretes filmet mutatok be, melyeket kétségkívül a moziban (volt) érdemes először látni és átélni.
Most, hogy nyár van, a nyakunkba borult a hőség, és jobb esetben jut némi időnk a pihenésre is, kérdés, mihez kezdjünk magunkkal üres perceinkben. Akik még nem csömörlöttek meg a kötelező irodalmaktól, és szívesen vennének könyvet a kezükbe, azok számára összeállítottam egy ötös listát a legjobb nyári olvasmányaimból. Igyekeztem úgy válogatni a könyveket, hogy minél szélesebb érdeklődési kört le tudjak fedni. A címek alatt megtalálhatjátok a (legális) lelőhelyeket is, bár tény, hogy a Tudásközpont feltüntetésével elsősorban Baranyát céloztam, de úgy gondolom, más kisebb-nagyobb könyvtárakban is elérhetőek a kötetek.
Mikor a pandémia frontálisan legázolta a mozikat, különösen az olyan patikamérlegen kimért univerzumok tervei borultak, mint a Marvel. Hónapos csúszások után azonban végre normálisnak mondható körülmények között látható a Fekete Özvegy. A fokozott érdeklődést mutatja, hogy a film 91 ezres nézőszámával a járvány legjobb mozis nyitását produkálta. Spoilermentes kritika.
Ebben a cikkben öt olyan moziról írok, melyekben bár gyerekek szerepelnek, mégis olyan különlegesek, sokatmondóak vagy éppen szórakoztatóak, hogy minden generációnak ajánlanám. Lesz szó álmokról és játékról, de veszélyről és halálról is. Nem beszélve a felnőtteket megszégyenítő alakításokról…
pécsibölcsész
